Rebecca Ferguson: Heaven

Rebecca Fergusonra az X-factor UK-nek hála lehettünk figyelmesek. Hihetetlen hangja egészen a 2010-es döntőig repítette. Ééééés most végre valahára megérkezett az első albuma. Igazán remek ajándék lehetett Karácsonyra, olyan jó kis ünnepi hangulata van. De tényleg ajánlom az album mellett az összes fellépését visszanézni, mert egetrengetően tehetséges. Sőt mi több az egész csajszit valami hihetetlen alázat és kedvesség lengi körül:)
Az album okán el is hívták az idei X-factorba vendégfellépőnek:

Parti Nagy Lajos: Ibusár

Hát persze, hogy ezt is az Örkényben láttam. Hiszen oda már hazajárok:) Bíró Kriszta ki tett magáért, az az egy biztos. És, hogy mennyire nagyon aktuális ez a darab, mindjárt ki is derül okfejtegetésemből.
A darabot Parti Nagy Lajos írta, tehát alap a rengeteg szóvirág, a szókimondás és az odamondós szóhasználat. A történet Sárbogárdi Jolán MÁV alkalmazott sivár életéről szól, és az ő kitörési vágyáról. Az unalomból való kiszakadási lehetőséget darabjának színpadra vitelében látja, amihez persze nem kíván hozzájárulni senki. Megváltozik-e valaha Sárbogárdi Jolán élete? Kitör-e az ibusári élet sivárságából? To be continued only in your fantasy...
És akkor az okfejtés, hogy miért is ütött hatalmasat ez a darab. A napokban beszélgettem Anett barátnőmmel a társadalomba való beilleszkedésről. Az elvárásokról, amik az emberre nehezednek. Érdemes beállni robotnak, és meggyilkolni magunkban minden kreativitást, minden álmot? Vagy a legtöbb embernek nincsenek is nagy álmaik, nem szeretnének mást csak egyik napról a másikra valahogy eltengődni? Megtapasztalják ők egyáltalán a felhőtlen, egetrengető, torokszorító ugyanakkor teljes tüdőből üvöltő boldogságot? A legtöbb ember annak ellenére, hogy nap mint nap panaszkodik nem akar kitörni? Vagy csak annyira kilátástalannak ítélnek mindent, hogy már a kedvük is elment attól, hogy az unalom, a betagozódás, a sivárság ellen tegyenek valamit? Egyáltalán feladhatjuk? Van olyan opció? Mert szerintem nincs!! Az utolsó lehelletig küzdeni kell, hogy azt tehessük, amit szeretnénk. Persze most mindenki mondhatja, hogy Dórika nem úgy van az. Ott a család, ott a devizahitel, stb. Nem lehet csak úgy kiugrani. De miért nem??? Nem lehet, hogy nincs esély. Kell, hogy legyen és kész. Én legalább is így akarom élni az életemet. Megtalálni az álmomat és utána el nem ereszteni SOHA!!!

Az Adósság

Nem csak azért veszem ezt a filmet előre, mert adós vagyok egy tucat bejegyzéssel, hanem mert ez fogott meg leginkább az utóbbi időben...Pedig láttam egy jó pár első osztályú filmet. Az egy dolog, hogy odáig meg vissza vagyok az összes nácivadászos storyért, de ez jóval több annál. Itt nem csak magán a műveleten van a hangsúly, hanem leginkább az embereken. Ki, hogy tud kezelni egy hatalmas hazugságot. Az alaptörténet szerint 3 Mosad ügynök Berlinben elkap egy volt SS orvost, hogy Adolf Eichmanhoz hasonló módon kicsempészve az országból Iraelben bíróság elé citálják. A művelet azonban félresiklik, és kénytelenek a helyszínen a tettek mezejére lépni, és lelőni az illetőt...Legalábbis a köztudatba, így vonul be a story...A Holokausztot gyermekként túlélő két főhős szempontjából még érdekesebb átgondolni az egész történetet. Számukra nem egy egyszerű bevetésről van szó. Leginkább talán e két szereplő (fenn a képen) személyiségének boncolgatása teszi különlegessé ezt a filmet. Jah, és még egy ok, hogy megnézzük a filmet: Sam Worthingtont ne csak az Avatárról ismerjük már fel!

Örkény

Novemberben beköltöztem az Örkénybe, mert ott mindig jobb kedvre derülök. Ehhez nagyban hozzájárul a zseniális színtársulat és a darabok választéka. Az a fanyar humor, aminek az ízét még hónapokkal később is érzi az ember a szájában:) Hát az biza' sok mindent megér. A sort a Bohémélettel kezdem. A sok idióta művész, akiket szívemből megértek...Minek beilleszkedni ebbe a sz@r társadalomba? -kérdik ők, és kérdem én is. Sokkal jobb egyik napról a másikra élni, minden napot igazán megélni, végül úgy is lesz valahogy. A szereplőgárda pedig: Csuja Imre, Polgár Csaba, Debreczeny Csaba és még sorolhatnánk...Jó féle, mint minden, ami ebből a színházból kiszármazik:D

A három értelmesen néző emberke a Tarelkin halála című darabból lépett elő. A csinovnyikok élete bizony borzalmas, másképp ki sem lehet szállni belőle, csak a biztos halállal...vagy annak megrendezésével. A kiinduló ötletből származó galibák jóval messzebbre mutatnak. A jó kis kgb-s rendszer, ahol már egy szellentésért Szibériában találhatta magát az ember; a régi Szovjet rendszer, ahol a katonai-politikai vezetés az atyaúristen, és ahol bárki, aki ki akar szállni a rendszerből, üldözötté válik, mind-mind terítékre kerül. És ha azt mondják az emberről a feljebbvalók, hogy ő egy fordult-farkas, alias Vámpír, akkor bizony nincs mese, be kell ismerni, hogy az. Ennél fanyarabb humor talán ne is kelljen a mai embernek....

A novemberi hónap harmadik gyöngyszeme nem más volt, mint a Kasimír és Karoline Polgár Csabával <3 a főszerepben. Itt igazándiból nem is a story a lényeg, ami nem nagy misztérium, hiszen egy párkapcsolat viszontagságairól szól: a tipikus se veled se nélküled, a minden nő pénzéhes stb. anekdoták. A színpad, az az igazán nagy misztérium. Az hogy egyetlen perspektíva van, olyan, mintha 2Dben (alias síkképernyős TVn) néznénk az egész színjátékot. Egy téglalap alakú nyílás, ami szabadon van hagyva, és ennyi. Mintha valami vurslin a PaprikaJancsis előadást néznénk:) Nagyon mókás volt mindig csak egyféle "kameraállásból" látni a dolgokat. Mindenkinek ajánlom megnézésre:)

The Way Back (2010)

Alaphelyzet: politikai foglyok Szibéria mélyén egy táborban. Cél: bármi áron kijutni. Az útnak ugyan 7en vágnak neki, de túl már nem mindenki éli. Le a Bajkál-tóhoz, keresztül Mongólián, a Himaláján egészen Indiáig, és tovább...Merthogy a főhős lengyel politikai menekült, így egészen a Szovjetunió összeomlásáig nem térhet haza. Szívbemarkoló történet a szabadság után való olthatatlan vágyról, barátságról, kitartásról. A film végén elgondolkozik az ember, hogy mi is a helyes értékrend ezen a világon. Pl én mennyire hálás lehetek, hogy egy szabad korban születtem, egy olyan országban, ahol rendelkezhetem demokratikus jogaimmal, fedél lehet a fejem felett, meleg szobámban mozizva elmélkedhetek ezen kérdésekről...Kellenek az ilyen filmek, melyek az arra nyitottakat kissé helyre rakják. Amikor már elszaladna velem a ló, bele materiális-kapitalista világunkba, akkor valami visszaránt. Állj meg, gondold át, értékelj újra! Mi igazán fontos ebben az életben? És neked, kedves olvasó mi? Nézd meg a filmet, ha teheted, és gondolkodj ezeken el egy pillanat erejéig.

A segítség

Most, hogy visszanéztem a bejegyzéseket, döbbentem rá, hogy a lassan már egy hónapja látott "csakszuperlativuszokbantudokrólabeszélni" A segítség-ről még nem is írtam. Ezt a hiányosságot most azonnal pótolni is fogom:) Igen, ahogy a képen is látszik, ebben a filmben is Emma Stone játszik (amúgy nekem már az Easy A című film óta hihetetlenül szimpi). A film abban az időben játszódik, mikor a  feketék egyenjogúsítása már a küszöbön állt, mikor Martin Luther King száját elhagyták az azóta is sokat idézett szavak: Van egy álmom... Ebben az időben bizony sok fehér nem szerette volna, hogy a "sötét középkorból" kilépve az emancipáció tágas terére lépjünk, hála Istennek mégsem tudták megakadályozni. A film ezt a korszakot hivatott bemutatni a fekete alkalmazottak szemszögéből, szócsövükön, Emma Stone-on keresztül. Ha szeretnénk egy jót sírva nevetni, akkor mindenképp ajánlom a filmet. Nem az egyszermegnézős féle:)

Őrült, Dilis, Szerelem

Annyira vágytam már egy jóóó filmre, és tessék, végre láttam egyet. A héten már megnéztem Ryan Gosslinggal egy másik filmet is (Blue Valentine), amitől kb a depresszió legmélyebb bugyraiba zuhantam, de hála a jó égnek, a Crazy, Stupid, Love visszahozta az életkedvemet. Az a durva, hogy mindkét film hasonló alapproblémát kezd el boncolgatni -nagyon fiatalon összeházasodott emberkék x év múlva rájönnek, hogy talán hibát követtek el anno, így válni akarnak-, mégis a Blue Valentine egész hangulata totál depresszív, ráadásként még negatívan is végződik. Míg a Crazy, Stupid, Love-ban felcsillan egy normális megoldás esélye, hogy azért mert az egyik fél kicsit letért a közös útról, nem biztos, hogy mindjárt kárnak és szemétnek kell ítélni x év házasságot. Bizony lehet azon dolgozni, mert ha mind a két fél hajlandó erőt és energiát áldozni a kapcsolatra, akkor az akár -hangozzon bármennyire is klisének- örökkön örökké is kitarthat. Ebben a filmben így dönt a két fél (Steve Carell és Julianne Moore), és ennek a döntésnek hála, egyáltalán nem nyálas happy endinggel zárul a story. És, hogy Emma Stone és Ryan Gossling hogy kerül a képbe? Akit érdekel, az nézze meg a filmet. Minden korosztálynak ajánlom, mert leszűrhető egy jó pár tanulság a könnyed műfaj ellenére:)

David Guetta: Nothing But the Beat

Nem is tudom, eddig hogy maradt ki a Nothing But the Beat-ről szóló bejegyzés. Ez az album, olyan mint egy vírus, megfertőz és nem tudsz tőle szabadulni. Dupla CD-s, és most leginkább a más sztárokkal együttműködve készített track-ekről lesz szó, mert személy szerint a natúr tucc-tuccot nem annyira értékelem, és a 2. CD-n leginkább ilyenek vannak. De az 1. CD-ről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Annyira felpörget ez a zene, hogy muszáj rá táncolnod. A kis kép, azért került be, mert az albumon Nicki Minaj-zsal két szám is készült (Where dem girlz at/Turn me on). Erről az albumról mégsenem ezek a kedvencek, sem a szintén zseniális Jessie J-s Repeat, hanem a Titanium. Ezt be is linkelem nektek, mert ha valami, akkor ez tényleg erővel tölt fel. Sia-val közös produkcó -bevallom én még életemben nem hallottam a csajsziról, de valami csoda lakozik a torkában. Hallgassátok csak:

Vissza a gyökerekhez...

Végre megszületik az első könyves bejegyzésem:D Mindjárt két könyvről is kell írnom. Mostanában megszállt a "vissza a gyökerekhez" mánia. Minél jobban szeretném magam beleásni a görög történelembe, kultúrába, mert szerves részemet képzi -legalábbis 50%ban, apu részéről biztos:) Ezért igyekszem ilyen témájú könyvből bespájzolni, hogy ne csak szakkönyv szinten olvassak a témáról. Az egyik ilyen könyv, ami az utóbbi időben került a kezem ügyébe, Freddy Jermanosz: Tereza című műve. A görög író egyik utolsó művéről van szó, melyben az előzőekhez hasonlóan kitűnően vegyíti a valóságot a fantáziával. Személy szerint engem magával ragadott Tereza története, aki Kis-Ázsiából származik (úgy mint a dédszüleim), s kiszakadva az otthonából először Görögországba kerül, majd elmenekülve a rokonok által elrendezett házasságból bebolyongja Európát. A történelmi eseményeket Tereza szemszögéből tálalja az író, amivel hihetetlenül közel hozza a török-görög háború történéseit az olvasóhoz. Akit érdekel az első VH utáni forrongó, kaotikus Európa, kicsit személyesebben, mint ahogy azt egy történelem könyv hivatott átadni, annak feltétlenül ajánlom a könyvet. Aki Hemingway mániás, annak is feltétel nélkül ajánlom a könyvet, hiszen Tereza a költő titkos szeretője, és kettejük szerelmére van felfűzve végülis az egész cselekmény.

A másik, vidámabb hangvételű, görög témájú könyv Heltai Péter: Athéna-ja. A könyvet leginkább útinaplónak nevezném, de a szórakoztató féléből. Heltai felesége görög származású, így jön az ötlet, hogy Görögországot bebarangolva látogassák meg a rokonokat. Aki görög családból származik, bizony a legtöbb résznél nagy egyetértésben bólogatni fog, mert Heltai kristálytiszta képet fest rólunk:) A hangoskodások, a kajálások, a görög habitus minden kis rezdülése belekerült ebbe a könyvbe. Mind két könyvről elmondhatom, hogy nem tudtam letenni, mert annyira olvasmányosak és érdekfeszítőek voltak. Tiszta szívből ajánlom őket.

Nicke(L)back

Bizony már egy idestova 3 éves albumról muszájos írnom. Egyszerűen fantasztikus. Leírhatatlanul jó az az érzés, ahogy a zene szétáramlik a testedben, és erővel tölt fel, de nagyon durván!!! Olyan érzés, hogy bármire képes vagy, kb. még repülni is. Szóval egy jó kis albumot sikerült összerakniuk a srácoknak...:) Arról meg nem szeretnék csöpögni, hogy Ryan Peake mennyire durván jól néz már ki:D Meg arról se fogok litániát zengeni, hogy Chad Kroegernek mennyire nagyon jó hangja van, mert ezt is mindenki tudja. Az új album majd csak november 21-én jön ki, de addig is tessék hallgatni a 2008-as Dark Horse-t. Ebből kaptok most egy kis ízelítőt (személyes kedvenc):

 Éééés, habár nem ebben a számban található a következő zseniális idézet -nem ér félreérteni-, de muszájos megosztani, mert nagyot üt: "Sex is always the answer, it's never a question" :D:D 

Beindult a színházszezon

Október 6-ával számomra is elkezdődött a színházszezon<3. Hol máshol kezdhettem volna, mint hőn szeretett Vígszínházamban. Elég kis ütős darabbal, a Lenni vagy nem lenni-vel, indítottam az évet. A darab számomra nem volt ismeretlen, hisz' Mel Brooks rendezőért odáig meg vissza voltam/vagyok, így többek között ez a filmje is megvolt. (Itt jegyezném meg, hogy tőle az abszolút kedvenc, az a Robin Hood, a fuszeklik fejedelme. Ezen öcsémmel elég sokat pörögtünk -főleg a főcímdalon. 

Szóval a darab maga a II.VH kitörésekor játszódik, Varsóban. Egy színésztársulat szemszögén keresztül mutatja be a helyzetet, humorral bőségesen megfűszerezve. Zseniális szereposztással (<3Hegyi Barbi, Fesztbaum Béla és még sokan mások:) 

A második színházi élményem rögtön október 8-án ért -mekkora mázlista vagyok már, hogy mindenhova belógok szinte ingyen- az Új Színházban. Molnár Ferenc A hattyú című három felvonásos darabja. Trónfosztott nemesi család próbálkozása a korona közelébe férkőzni megannyi praktikán keresztül. Ebből aztán szép kis kalamajka kerekedik ki, amin lehet mulatni rendesen. A szereposztás is hibátlan volt (Eperjes Karcsi, Bánsági Ildikó, Nemes Wanda, Almási Sándor), és a darab hossza ellenére észre se lehetett venni, hogy mennyire repül az idő. Kedvenc idézetem a darabból, kétségkívül a követklező párbeszédből van:

"Jácint: Hány éves Alexandra?

Mama: Huszon.

Jácint: Na, de huszon mennyi?

Mama: Semmi, ezt én találtam ki, mint anya."

Úgyhogy, ha mostantól kérdeznétek a korom felől, még egy jó pár évig csak annyit tudok mondani, hogy huszon vagyok:D:D 

Sorozatfüggés I.

Mivel beindult a sorozatidény, ezért elindítom az ezirányú függőségemmel foglalkozó szériát:D Jelenleg kb 6-7 sorozattól függök, de ez már volt több is -meg persze kevesebb is. Jelenlegi abszolút kedvenc az Agymenők. Nem csak azért, mert biokémikus végzettséggel a hátam mögött valamelyest a szituk mögé látok, hanem magukért a karakterekért. Amúgy meg tényleg tökéletesen felvázolja, hogy a kockafejek, hogy is működnek. Az autisztikus Sheldon-ról nem is beszélve:) A képregény mániájuk, a különböző számítógépes játék-függőségük és a mindennapi dolgokban való járatlanságuk páratlanul mulatságos helyzeteket teremt. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Mivel  csak 20 perces epizódokból áll, érdemes az elejétől megnézni, bár új bekapcsolódóként is nagyszerű élmény:D Az új kedvenc idézetem Sheldontól: A geológia nem igazi tudomány:D Jövőhéten pedig beindul a színház-szezon, tehát mostantól garantáltan hetente írok az újabbnál újabb teátrális élményeimről:D

Water for Elephants

Annyira, de annyira nehezemre esett nekiülni ennek a filmnek, hogy csak na:) Hogy miért? Mert Róbert Patiszon játszik benne, és a vámpíros fijú, hogy is mondjam szépen, nem éppen a szívem csücske. Viszont annyi jó kritikát hallottam már a filmről, hogy csak rászántam magam:) Christoph Waltz játékát már ismerheti a nagyérdemű a zseniálisan brilliáns Becstelen Brigantik-ból, így nem érhet minket nagy csalódás. Annyira nagy story nincs: Patiszon lecsapja Reese With-her-spoon-t (ez tom, h nagyon rossz, de rengeteget nevettem rajt' anno) Chris kezéről. Dirr-durr, csitt-csatt, és vámpírfijú ismét győzedelmeskedik:D A film hangulata kellemes, és ha másra nem, arra jó, hogy valami minimál betekintést nyerhessünk a cirkuszosok kemény világába. Nem mondom, hogy még 100x megnézném, de egynek jó volt. Jah, és végszó jogán egy fontos bölcsesség: az elefántok csak lengyelül értenek!!!

August Rush

Tegnap néztem meg két év után ismét ezt a remekművet. 2008-ban már láttam párszor, meg is könnyeztem rendesen (azóta ilyen téren javult a helyzet, mert most nem kellett zsepi:DXD), és a mostani után is úgy érzem: August Rush is a movie for all season!!!! A story egy kis srácról szól, aki sztem enyhén autisztikus:DXD Legalább is petit antiszoc, ellenben valami hihetetlen érzékeny hallása van. Elvben árva, de nem! A lányeg, hogy a zene hozza végül össze a szüleivel. Többet nem árulok el, tessék megnézni:D A felvételek egyszerűen gyönyörűek, a zene fantasztikus (komoly, rock, gospel -szóval jó kis összeállítás). Ide most csak a két kedvenc számomat raknám be, és nagyon-nagyon aláhúznám Jamia Simone Nash nevét. Remélem, hogy a közeljövőben még hallunk róla eleget, mert valami csoda ez a lány:) A képből már kiderült, hogy Johnathan Rhys Meyers is játszik a filmben <3. No meg persze Freddie Highmore neve is ismerősen csenghet (Csárli és a csokigyár, Spájdörwick krónikák:). Szóval nem szaporítom tovább a szót, jöjjön a két klip:)

An Education

Ma megint meghallgattam a Soundtrack-jét, ezért úgy döntöttem írok róla egy bejegyzést. Talán ahhoz tudnám hasonlítani a hangulatát, mint amikor ősszel surrognak a lehullott levelek a lábam alatt, közben még meleg napsugár simogatja az arcomat, de azért már kicsit érződik a tél közeledése. Angliában járunk, a '60as években -hangulat megalapozva:)-, és egy lány érett nővé válásának lehetünk tanúi. Lányiskola --> 30as pasika -->pofára esés --> feltápászkodás --> célok kitűzése, hardwork és siker:) Így tudnám röviden és tömören összefoglalni:) A hangulat mellett nagyon tanulságos, sztem a képek is nagyon szépek (mondjuk Angliáról meg Párizsról beszélünk, szóval ez alap:D). Tehát jó színészek (Carey Mulligan és Peter Sarsgaard), kiváló hangulat, gyönyörű ruhák és frizurák, no meg a kiváló zene. Egyet ide is biggyesztek, mert ez must! De persze a többibe is érdemes belehallgatni. Jah, és abszolútli ajánlom fijúknak és lányoknak is, mert nem nyáladzós!!:DXD

LMFAO

Eheheheheh:) Ezektől a srácoktól mindig jó kedvem lesz. Kis állatmintás gatyóban és partyszecsóban zúzzák, de kegyetlenül:) Jah, és tök sokat tanulhattunk tőlük az elmúlt időben, pl. hogy a vámpírokat pezsgővel írthatjuk a legkönnyebben (http://www.youtube.com/watch?v=UA8rcLvS1BY&ob=av2e). Jah, és azt is ők mondták, hogy álljunk össze mint két kicsi lego (We fit together like we were two legos -Scream My Name). Szóval LMFAO RULEZ és kész:) Jah, és ha vki meg szeretné tanulni, hogy mi is az a Shuffle, akkor az előző posztban már említett Nappytabs segít:

SYTYCD season 8

Habár a blogcímben nincs feltüntetve, a táncról még biztos számos bejegyzés fog szólni. Egyszerűen azért, mert rengeteg mindent el lehet vele mesélni szavak nélkül. Sőt... Amit talán még sokan nem tudnak rólam, hogy kissé sorozat-függő vagyok. Nem a ZS kategóriás szappanoperákra kell gondolni... Egyelőre nem sorolom fel őket, idővel úgyis előjönnek:) Lényeg a lényeg, hogy nyáron szünidő van!!! Suliban, színházban, sorozatok terén... Azonban hála Nigel Lythgoenak és Mary Murphynek, nem unatkoztam. A hihetetlenül zseniális, csakszuperlativuszokbantudokrólabeszélni SoYouThinkYouCanDance 8. szériájának lehettünk szem és fültanúi:) Egyszerűen nem lenne rá elég egy nap, hogy végig mondjam, mi minden fogott meg ebben a showban (itt jegyzem meg, hogy ilyenkor egy kissé sajnálom, hogy nem az USAban élek, mert különben úgy belógtam volna az előadásokra, mint a pinty:) Szóval, ahelyett, hogy szaporítanám a szót, belinkelem a legselegeslegkedvenceimet:) A koreográfusok közül egyértelműen Tabitha és Napoleon (Nappytabs), valamint Sonya Tayeh a kedvencek kedvencebbike:) Jah, és még egy érdekesség: itt tényleg a közönség dönt, nem úgy mint kishazánkban. Az a két táncos állt a döntőben, akire már az első alkalommal tettem volna a voksomat. Éééés, most lássuk a remekműveket!!

Abszolút kedvenc:)

<3

 fearless!!!!

B4

Muszájos Beyoncé legújabb albumáról írnom, mert minden nap megérint. És most nem a feminista hangvételű Run The Worldről beszélek (btw szerintem az a szám is hihetetlenül jó, főleg a klip, meg ahogy készült a klip), hanem az összes többi számról. Aki nem szereti a lírai számokat, bele se kezdjen az album hallgatásába. Aki viszont kicsit nyugisabb hangulatra vágyik/szerelmes/épp elhagyták/magányos/alkotó kedvében van etc., azoknak mind feltétel nélkül ajánlom. Az összes szám üt. Úgyhogy, ha tehetitek szerezzétek be (nem kapok a reklámért juttatást:)!

Legújabb klip az albumról:

Nine vs Burlesque

A héten kicsit musicales hangulatban voltam, úgyhogy két olyan filmet is csekkoltam, amit már réges régóta kinéztem magamnak.

 A Nine röviden egy megcsömörlött olasz rendezőről (Guido:) szól, aki az utóbbi időben már csak limonádékat tud kipréselni magából. Ezerrel igyekszik, hogy visszataláljon régi önmagához, de ez sehogysenem sikeredik. A történet végül is az ő szenvedéseiből és visszaemlékezéseiből kerekedik ki. És persze abból a kilenc nőről, akik a legnagyobb hatással voltak Guidora az évek során. Ahhoz képest, hogy telis-tele van híresebbnél híresebb színészekkel/zenészekkel (Daniel Day-Lewis, Marion Cotillard, Penélope Cruz, Sophia Loren, Kate Hudson, Judy Dench, Nicole Kidman, Fergie), hihetetlen vontatott az egész. Persze meg van a maga bája, hiszen van valami a hangulatában, ami kicsit melankólikus, mégis édeskés. Szóval, még ha a filmet nem is lehet olyan nagyra értékelni, a zene mindenképpen zseniális. A soundtracket mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom, mert vannak benne kis pezsgős-vidám számok, de mélyen szántókkal is találkozhatunk. Ráadásul Penélope akcentusos angol muzsikája tényleg megér egy misét:) Nálam mégis a Cotillard által előadott Take it all ütötte a legnagyobbat.

Burlesque, burlesque...<3 Egyszerűen zseniális. Nem azért, mert valami hihetetlenül gondolkodtatós, tekervényes filmről van szó, hanem azért, mert úgy, ahogy van jó. Nézi és hallgatja az ember, és minden a helyén van. A történet viszonylag egyszerű: egy kisvárosi lány (Christina Aguilera) többet akar az élettől, mint sem egy zsákfalu csaposaként elhervadni. Így hát kalap-kabát, és irány a nagyváros. Hangja van- ezen mondjuk nem lepődünk meg-, táncolni tud -ezen se döbbenünk meg-, és rendesen oda is teszi magát. A Burlesque nevű szórakozóhelyen (vezetője Cher) kezd először pincérként dolgozni, majd amikor a táncos lányok között üresedés lesz (hippihoppi teherbe esik az egyik jóerkölcsű lányzó:), bedobja magát a mi Christinánk, és  onnantól kezdve ő a "lead". A látvány és a zene magáért beszél.
Hogy valamelyest összevessem a két művet: a Burlesquet akárhányszor meg tudnám nézni, a Nine elég volt egyszer. DE! A zeneszerzőknek gratula, mert tényleg zseniálisat alkottak<3.

Miért is kezdtem bele?

Nem nehéz kitalálni, hogy az erre tévedt olvasó mire is számíthat. Könyv/Színház/Film/Zene:) Az általam látottakra és hallottakra reflektálok, főleg azért, hogy megmaradjon. Ez is egy kicsit nyomhagyás...