A héten kicsit musicales hangulatban voltam, úgyhogy két olyan filmet is csekkoltam, amit már réges régóta kinéztem magamnak.
A Nine röviden egy megcsömörlött olasz rendezőről (Guido:) szól, aki az utóbbi időben már csak limonádékat tud kipréselni magából. Ezerrel igyekszik, hogy visszataláljon régi önmagához, de ez sehogysenem sikeredik. A történet végül is az ő szenvedéseiből és visszaemlékezéseiből kerekedik ki. És persze abból a kilenc nőről, akik a legnagyobb hatással voltak Guidora az évek során. Ahhoz képest, hogy telis-tele van híresebbnél híresebb színészekkel/zenészekkel (Daniel Day-Lewis, Marion Cotillard, Penélope Cruz, Sophia Loren, Kate Hudson, Judy Dench, Nicole Kidman, Fergie), hihetetlen vontatott az egész. Persze meg van a maga bája, hiszen van valami a hangulatában, ami kicsit melankólikus, mégis édeskés. Szóval, még ha a filmet nem is lehet olyan nagyra értékelni, a zene mindenképpen zseniális. A soundtracket mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom, mert vannak benne kis pezsgős-vidám számok, de mélyen szántókkal is találkozhatunk. Ráadásul Penélope akcentusos angol muzsikája tényleg megér egy misét:) Nálam mégis a Cotillard által előadott Take it all ütötte a legnagyobbat.
Burlesque, burlesque...<3 Egyszerűen zseniális. Nem azért, mert valami hihetetlenül gondolkodtatós, tekervényes filmről van szó, hanem azért, mert úgy, ahogy van jó. Nézi és hallgatja az ember, és minden a helyén van. A történet viszonylag egyszerű: egy kisvárosi lány (Christina Aguilera) többet akar az élettől, mint sem egy zsákfalu csaposaként elhervadni. Így hát kalap-kabát, és irány a nagyváros. Hangja van- ezen mondjuk nem lepődünk meg-, táncolni tud -ezen se döbbenünk meg-, és rendesen oda is teszi magát. A Burlesque nevű szórakozóhelyen (vezetője Cher) kezd először pincérként dolgozni, majd amikor a táncos lányok között üresedés lesz (hippihoppi teherbe esik az egyik jóerkölcsű lányzó:), bedobja magát a mi Christinánk, és onnantól kezdve ő a "lead". A látvány és a zene magáért beszél.
Hogy valamelyest összevessem a két művet: a Burlesquet akárhányszor meg tudnám nézni, a Nine elég volt egyszer. DE! A zeneszerzőknek gratula, mert tényleg zseniálisat alkottak<3.
Burlesque, burlesque...<3 Egyszerűen zseniális. Nem azért, mert valami hihetetlenül gondolkodtatós, tekervényes filmről van szó, hanem azért, mert úgy, ahogy van jó. Nézi és hallgatja az ember, és minden a helyén van. A történet viszonylag egyszerű: egy kisvárosi lány (Christina Aguilera) többet akar az élettől, mint sem egy zsákfalu csaposaként elhervadni. Így hát kalap-kabát, és irány a nagyváros. Hangja van- ezen mondjuk nem lepődünk meg-, táncolni tud -ezen se döbbenünk meg-, és rendesen oda is teszi magát. A Burlesque nevű szórakozóhelyen (vezetője Cher) kezd először pincérként dolgozni, majd amikor a táncos lányok között üresedés lesz (hippihoppi teherbe esik az egyik jóerkölcsű lányzó:), bedobja magát a mi Christinánk, és onnantól kezdve ő a "lead". A látvány és a zene magáért beszél.
Hogy valamelyest összevessem a két művet: a Burlesquet akárhányszor meg tudnám nézni, a Nine elég volt egyszer. DE! A zeneszerzőknek gratula, mert tényleg zseniálisat alkottak<3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése