Köszönjük Joseph Gordon-Levitt!!

Dórika már akkor tudta, hogy Joseph Gordon-Lewittból nagy ember lesz, amikor még csak a "10 dolog amit utálok benned" című remekműben domborított, és ím, 2013-ban igencsak csúcs közeli állapotba jutott a Don Jon című drámával.
Az egy dolog, hogy a mai társadalomban sem népszerű bevallani, ha pornófüggő az ember, de ilyen nyíltan és őszintén erről az érzékeny témáról még nem nagyon láttam filmet se. A Don Jon telitalálat több téren.
Egyrészt bemutatja a családi hátteret, ami pszichológusok hada szerint minden problémának a gyökere. A sok meg nem beszélt dolog, az egymás mellett és nem egymással kommunikálva lejátszódó élet...
Aztán ott van az egyház fontos kérdése. A Don Jon nagyon világosan bemutatja a fiatalok számára talán legnagyobb problémát: tényleg azt csinálok, amit akarok és X db Üdvözléggyel és Y db Mi Atyánkkal kiváltottam? Tök mindegy hogy hétről hétre ugyanazokat a bűnöket gyónom meg? Még akkor is ugyanannyi Üdvözlégy van kiróva rám, ha pornózom agyba-főbe, mint, amikor normális párkapcsolatban élek?
Harmadrészt szépen rávilágít a társas-lét kölcsönösségeibe. Azokba a finomságokba, amikor az egyik fél egészen láthatatlanul, de irányítani akar, s nem egyenlő félként kezeli a másikat. Lehet Scarlett Johanson a legdögösebb csaj a "piacon", ha olyan akaratos és kontrollmániás amilyen, akkor bizony még Don Jon sem fog lemondani a már jól bevált pornójáról...
Negyedszer, ami a legevidensebb, a pornó nem igazi sex. A női nem tárgyként való kezelése, és köze nincs a hús-vér emberekhez.
És, hogy mi a tanulság? Azt talán a végén elhangzó kis monológ fejezi ki legjobban, amikor emberünk végre találkozik egy valós személlyel, aki nem bujkál álarcok mögé, nem játssza meg magát, nem játszmázik...

Íme (az angolul tudóknak:D, mert lusta vok lefordítani:D)
"I don't usually like it when a girl looks me right in the eye, and this girl does that a lot.
But I don't know what it is about her.
When she does it, I don't mind.
I just look right back at her, and pretty soon I'm hard as a fucking rock.
It's like she knows what I'm thinking. Or I know what she's thinking, or I don't know, it's that two-way thing. I fucking love it.
And I don't mean love like, "I love her, I wanna marry her." I'm definitely not thinking about all that shit.
And she's not either.
She can't.
I guess I just mean love like, you know, like when we're making love.
And while we're doing it, all the bullshit does fade away, and it's just me and her, right there, and yeah, I do lose myself in her, and I can tell she is losing herself in me, and we're just fucking lost together."

Álomkommandó, avagy könnyeim végnélküli áradata

Aki ismer, az tudja, hogy nekem a Holokauszttal való foglalkozás nem csak munka, hanem annál több, elhívatás. Az intolerancia, a kisebbségekkel szembeni gyűlölet elleni küzdelem szerintem mindannyiunk kötelessége. Ehhez a témához napjaink -szerintem- legzseniálisabb gondolatébresztgetője a Pesti színház legújabb darabja: Az álomkommandó. Sütő párhuzamos történetei, ahogy a diktatúrákat bemutatja valami hihetetlen, lélegzetállító módon. Ebben az esetben szó szerint volt, ahol nem kaptam levegőt, mert fojtogatott a látvány, ahogy beleette a gondolat magát az agyamba, hogy innen menekülni kéne, mert a pokol tornácán vagyok. Ilyen "élmény" volt ez a darab. Nagyon ritka az olyan mű, ahol ilyen mélységekig beleláthatunk az egyes személyek jellemvonásaiba, gondolataiba, félelmeibe. Ahogy az Auschwitz-Birkenaui jelenetek peregnek szemünk előtt, menekülne az ember, de csak kábán ül a székében. Nem tud mozdulni, ahogy azok a Sonderesek sem, akik a túlélésért küzdöttek nap, mint nap. Sokszor esik ki olyan mondat a szánkon, hogy ezt meg azt csináltam volna XY helyében, de amikor a félelem megbénít. A rettegés családtagjainkért, életünkért...Ez az, amire nem lehet felkészülni.
A második rádöbbenést pedig az okozza, hogy bizony felismer az ember jeleket, melyek mostanában is kezdenek fel-feltűnni, figyelmeztetésként, hatalmas felkiáltójelekként nyújtóznak az ég felé, hogy EZT NEM KÉNE MEGISMÉTELNI!!! ILYEN MÁR VOLT!!! Hát ne engedjük, hogy még egyszer idáig fajuljanak a dolgok. Hogy nem merjük kinyitni a szánkat, hogy érdektelenek vagyunk más szenvedésével kapcsolatban, hogy abba a hiú reménybe ringatjuk magunkat, hogy majd minden jobb lesz idővel...
Ilyen gondolatok jutottak eszembe a darab közben...És talán a lényeg MERJÜNK GONDOLKODNI, MERJÜNK NEMET MONDANI A ROSSZRA. Mert bizony bárkiből lehet áldozat, de elkövető is...

Kínai virágok

Flowers of the war...Már a címe is gyönyörű a filmnek, hát még a tartalma. Viszonylag réginek számít ez a film (2011 telén mutatták be Kínában), de hozzánk valahogy nem nagyon jutott el. Pedig Christian Bale-t mindenki imádja, hiszen ő Batman, ráadásul még a fekete hacukája nélkül is jól néz ki...:D De itt nem komédiáról, akció filmről vagy nyálas romantikáról van szó. A háború nem népszerű téma, főleg, ha kikapcsolódásra vágyik az ember. Ez a film azonban egy kivételes kincs. Olyan értékeket képvisel, amik kezdenek kiveszni a mai világból. A story 1937-ben játszódik, amikor a japán csapatok egyre mélyebben benyomulnak Kínába. Christian Bale szinte a véletlen folytán kerül egy templomba, ami tabu zóna a japánok számára. Itt kell gondoskodnia a kis apácanövendékekről a helyi pap sajnálatos elhalálozását követően. Bónuszként nyakába szakad egy tucat luxus prostituált is, akik a templomban keresnek menedéket. A két teljesen ellentétes világ találkozása, az elfogadás és végül az önfeláldozás fantasztikus elegyét élhetjük át a filmben. Aki szereti a gyönyörű felvételek, az epikus történetvezetést, annak feltétlen ajánlom, mert bizony van mit tanulni a filmből. Az emberségről mindenképp...

MENTAL

Ez a film egyszerűen imádni való. Kicsit mondernkori Kusturicának mondanám az írót, mert hasonló tányértörögetős a hangulat. A mai világban szerintem elég kimenni az utcára és körülnézi, hogy rájöjjünk, minden második ember -vagy inkább minden ember- mentálisan sérült:D:D Sokszor persze még ki sem kell menni a házból, elég tükörbe néznünk, és rájövünk, ma nincs minden rendben:D:D Szóval mindenkinek meg kell néznie a filmet. Ha bolondnak érzed magad, akkor azért, hogy megnyugodj, mindenkinek vannak tikkjei. Ha éppen a főnököd kerget őrületbe, akkor azért, hogy egy jót nevess, hogy "Na nézzenek oda, róla mintázták ezt meg ezt a karaktert." Ha pedig a tél kerget depresszióba, és éppen egy kis nevetésre van szükséged, akkor azért. A Muzsika hangja fanoknak különösen ajánlott -viszont hallhatjuk ugyanis az egész film soundtrackjét:D A filmből az is kiderül, hogy az aussiek tényleg mind idióták-e, illetve, hogy lehet más szemszögből is nézni a dolgokat, és akkor máris nem olyan borús az összkép. Végezetül pedig mindenki megveregetheti a vállát, hogy "I'm just special, not a weirdo.":D:D

Ajánló a Holokauszt Emléknap alkalmából

Most egyszerre szeretnék figyelmetekbe ajánlani egy filmet és a hasonló nevet viselő színdarabot. A harmadik hullám elnevezésű kísérlet, melyet eredetileg egy amerikai tanár végzett el középiskolás diákjai körében, több évtizede szolgál hihetetlen tanulságként. A kísérlet alapfelvetése, hogy ma már nem alakulhatna ki egy náci diktatúra, hiszen "túl sokat tudunk". Ennek a hipotézisnek úgymond a megcáfolásaként egy tematikus iskolai hét keretében szépen sikerül kialakítani egy tökéletes autokrata rendszert. A filmvászonra már németek adaptálták a történetet "Die Welle" címmel. A helyszínt szintén áthelyezték Németországba, és valami zseniálisat sikerült megalkotni. A story egyértelmű, gyönyörűen ábrázolja, hogy lépésről lépésre miként alakulhat ki egy diktatúra. A film maga 2008-ban jött ki, de azóta talán még aktuálisabb a mondanivalója. Ahhoz, hogy valóban toleráns, elfogadó társadalomban élhessünk, szükség van az ilyen kérdések folyamatos feszegetésére. Úgy gondolom, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ezeket a témákat egyszerűen a szőnyeg alá seperjük. Ezért is örültem nagyon, hogy 2012 novemberében a Bárka színházban a "Harmadik Hullám"-nak bemutatója volt. Kicsit magyarosították, teletűzdelték mai napi aktuális megjegyzésekkel. Az egész színpad minimalista díszlettel bír, de így még inkább kihangsúlyozza a mondanivaló fontosságát. Az összhatáshoz tökéleresen hozzájárulnak a kisebb zenei betétek, mutatványok. Aki teheti feltétlenül látogasson el a Nagyvárad téri színházba a következő időpontok valamelyikén: 2013. 01.29., 02.03., 02.06, 02.22.

Miss Pettigrew Lives for a Day (2008)

Napsugár borús hétköznapjaink közepette. Amy Adams főszereplésével a hazai közönség 2008-ban láthatta ezt a remekművet, de nekem csak most tűnt fel, hogy volt ilyen:D Mindenképpen meg kell nézni!!! Főleg azoknak, akik szeretik az 1900as évek eleji divatot, életmódot stb. A story igen egyszerű, Miss Pettigrew-t (Frances McDormand) kirúgják munkahelyéről, de ő bánkódás helyett egy merész húzással beajánlja saját magát egy házhoz. Itt Amy Adams totál szétcsúszott személyét kell valahogy kordában tartani, de csak egy nap erejéig, hiszen sokszor ennyi idő is elegendő gyökeres változásokhoz. Egy nap elég ahhoz, hogy az ember kívül-belül megújúljon, hogy eldőljön kit is szeret igazán, hogy életreszóló barátságok köttessenek, hogy mi is az ami igazán fontos ebben az életben. Amy Adams hebrencs, ugyanakkor nőies kisugárzásával, a fergeteges kosztümökkel és a kor szellemét idéző berendezésekkel, épületekkel a film teljesen elvrázsolt. Másfél óra erejéig mi is élhetünk egy kicsit ebben a varázslatos korszakban...Nem mondom, hogy Carpe Diem!, de próbáljuk meglátni a kicsi dolgokban is a jót, és igyekezzünk pozitívan hozzá állni az élethez, mert akkor annyival könnyebben megy minden. 

Here comes the BOOOOOM

Nem tudom, ki emlékszik még a P.O.D. zseniális számára, a Here comes the Boomra, de hála ennek a filmnek, most felidézhetjük régi szép emlékeinket. A Maflás c. filmben egy iskola igen komoly anyagi válsággal néz szembe, így a pénzt természetesen a szakköröktől kénytelen megvonni elsőként. Így hát a zene szakkör is veszélybe kerül...A biológia tanár -exbirkózó- a zenetanár segítségére siet, hogy valamiképpen előteremtsék a költségvetésből hiányzó összeget. Mi mással lehetne ennyi pénzt előteremteni, mint a...-mivel nem 18 karikás filmről van szó, ezért a bunyóra gondoltam:D Szóval ketrecharccal indul a buli, aztán átevezünk kissé legálisabb vizekre, aka UFC (Ultimate Fighting Championship). Persze mindenki legnagyobb örömére Happy End-del végződik a story, a hős herceg is elnyeri méltó jutalmát (alias Salma Hayeket:D), etc. De azért van mondanivalója a filmnek, pl, hogy "Zene nélkül az élet tévedés volna" (by Friedrich Nietzsche) vagy, hogy igenis a tanároknak kell inspirálni a gyerekeket, hogy legyenek céljaik az életben, meg ehhez hasonló kis szösszenetek szeretetről, kitartásról, összetartásról. Nem mondanám, hogy 20x megnézős filmmé avanzsált szememben ez a mű, de az estémet bearanyozta:) 

Fat Amy Aka Pitch Purrrrrfect

Csak rá kell nézni a képre, és rájön az ember, hogy ezt a filmet látni kell!!! A film címe pedig nem más, mint Pitch Perfect (Purrrfect:). (Nincs magyar cím, se felirat, mert hogy Magyarországra sajnos már nem sikerült behozni. Nem tudom, kiderült-e korábbi posztjaimból, de zenefüggő vagyok. Egy jó musical, és kész. Ennyi kell a boldogsághoz:) A storyline eccerű: vannak a kis freshmanek a collage-ban, akik valamilyen klubhoz feltétlenül csatlakozni szeretnének. Anna Kendrick és Rebel Wilson énekesnek állnak be, a helyi kis csajszi acapella csoportba. Persze megy a rivalizlás ezerrel, mert az egyetemen van még egy -csak fiúkból álló- acapella csoport is, akik a fő ellenségek, és akikkel a nemzeti elsőségért versengenek. Természetesen ennek az ellentétnek hála, egy enyhe Rómeó és Júlia effektet is kap a történet, de nem is ez a lényeg. Fat Amynek (Rebel Wilson) köszönhetően, olyan mélységeket és magasságokat élhetünk meg, mint sehol és semmikor máskor:D Csak egy az aranyköpésekből:" Aubrey: What are you doing? Fat Amy: Horizontal running." Hát, ez csak egy a sok-sok beszólásból, jelenetből, amin még huszadjára is fetrengek a röhögéstől. Belinkelek egy kis youtube ízelítőt is, ha nem festettem volna le kellőképp a mű zsenialitását:)

BUÉK:) Kissé rég nem írtam, de hát beütött a téli depresszió és álom, ilyenkor meg a túlélésre játszik az ember...De azért ebben engem is nem kevés film segített -kb napi két filmet megnéztem átlag, ami azért kissé gáz, lássuk be:DXD Ilyen fos időjárási kondíciók mellett az ember még az átlagosnál is sokkal hálásabb az olyan gyöngyszemekért, mint a Love and other disasters (2006). Zseniális párbeszédek hangzanak el benne, úgy mint az emberi kapcsolatok szintjeinek és a szellentés összefüggésének boncolgatása-szemléltetésként idemásolom angolul:)
Therapist: Relationships are best measured by farting.
Peter Simon: Excuse me?
Therapist: The stages of a relationship can be defined by farting. Stage one is the conspiracy of silence. This is a fantasy period where both parties pretend that they have no bodily waste. This illusion is very quickly shattered by that first shy, "Ooh, did you fart," followed by the sheepish admission of truth. This heralds a period of deeper intimacy. A period I like to call the "Fart Honeymoon", where both parties find each other's gas just the cutest thing in the world. But, of course, no honeymoon can last forever. And so we reach the critical fork in the fart. Either the fart loses its power to amuse and embarrass thereby signifying true love, or else it begins to annoy and disgust, thereby symbolizing all that is blocked and rancid in the formerly beloved. Do you see what I'm getting at?

Szóval ilyen és ehhez hasonló velős dolgokkal van tele az egész film. Ahogy az a képen is látható, főszerepben Brittany Murphyt (RIP) köszönthetjük, aki valami zseniálisat alakít. A storyline egyszerű mégis zseniális, félreértések sorozata, amely során valahogy mégis egymásra találnak a szerelmesek. Mivel Brittany a Vogue-nak dolgozik ezért nem kevés divattal találkozhatunk, szal design és fashion mánok, feltétlen nézzétek meg!!! Homofóboknak nem ajánlom:D Éljen a tolerancia és a szerelem!!!!

There will be blood

Ez a film bizonyítja, hogy az Oscar díj rohadtul nem garancia arra, hogy valami jó is...Ha valaki szereti a kurta hosszú (2 és fél óra) szenvedős filmeket (nem Titanic módjára szenvedős...), akkor neki sok szeretettel ajánlom. Ha valaki szereti az olyan életpályákat, amik szép nagy gausz görbét írnak le (mondjuk itt szerintem mélyebben végezte a pali, mint az újszülött állapot), az is nézze meg. Az örök tanulság: ne vágyakozzunk az olajmilliomosok élete után, hiszen ha valakinek a Dallasból még nem esett le, az olajhoz mindig rengeteg vér is tapad...Daniel Day-Lewis (megőrülő, telhetetlen, kapzsi, szociopata olajturkász) jellemábrázolása mellett igen jól sikeredett az idióta hamis prófétáé is. Paul Dano mondjuk alapjáraton úgy néz ki, mint egy bolond, szóval nem nagyon kellett rajta alakítani, de ahogy előadja a démonűző prédikátort, az valami félelmetes. A harmadik, említésre érdemes szereplő a kisgyerek, aki útközben megsüketül, és kb ugyanolyan arckifejezése van 0-24:) Szerintem ő mondjuk elég jó Steven Seagal utód lesz:D A lényeg: a vad-nyugat, nem véletlenül vad, akinek Jockey Ewing esetéből nem sikerült tanulnia, annak itt a nagy lehetőség...:D

The Grey

Alapvetően nem vagyok egy nagy Bear Grylls rajongó, de ezt a túlélős filmet azért megnéztem. Liam Neesont alapvetően szeretem -talán még a Schindler listája miatt-, úgyhogy gondoltam sokat nem veszíthetek:) A story egyszerű: Alaszkából hazafele lezuhan egy gép, munkásokkal tele. A havas-jeges vadonon keresztül vezet az út a civilizáció felé, kérdés, hogy túlélhető-e ez az utazás. A 7 túlélőből persze szépen lassan hullanak az emberkék: hol a fagy, hol a farkasok szedik áldozatukat. A nyomi főfarkast leszámítva elég jók a felvételek. A storyban engem az idegesített még, hogy vannak ezek a hülye visszatekintések a haldokló feleségről, ahogy egyre csak azt ismételgeti: "Ne félj!", mintegy bátorításként, hogy ne adja fel. Hát a hideg rázott tőle a 3. bejátszásnál -és ez még nem az utolsó volt:D Ami tetszik a filmben viszont, hogy nyitva hagyja a storyt. A mi saját döntésünktől függ, hogy vajon végül túléli-e Liam vagy senem a történéseket. Egyszer érdemes megnézni, mert van egypár csodás felvétel benne Alaszkáról.

Warrior

Azonnal nézze meg mindenki ezt a filmet!! Hatalmas jó! Egy ideig húztam-halasztottam, hogy megnézzem. Azt gondoltam, ez is csak egy bunyós film, amiből láttam már kismilliót. De, hogy ez itt dráma, kéremszépen. Kőkemény lélekrajzok vannak benne. A story kibontakozása egyszerűen zseniális, a végső ütközet pedig maga a remekbeszabott kiteljesedés. MTV Movie awardson komolyan nem tudom, hogy a Legjobb harc címet, hogy vihette el egy másik film (mondjuk az Éhezők viadalát még nem láttam, szal lehet, hogy az is van ilyen jó:DXD). A storyt azért nem modom el, mert úgy sokkalta izgibb lesz. Bunyós film, amiben a bajnokság megnyerése mindenki számára más szempontból életbevágó. IMDb-n 8.2-re értékelték, nem véletlenül!

Chronicle

Hihetetlenül szeretek repülni. Álmomban párszor már gép nélkül is sikerült. Csak futottam, futottam, és egy bizonyos sebesség után elemelkedtem a talajtól. Nah, ebben a filmben nem nekifutásból repkednek a csávók, hanem csak úgy a la nature:) A story maga igazán egyszerű, valami földönkívüli cuccosnak köszönhetően természetfeletti képességeket nyer 3 haver. Igaz, ha tárgyakat mozgatnak, vagy másra használják az erejüket, akkor gusztusosan kicsordul az orruk vére, dehát valamit valamiért, ugye:D A legelvontabb kiscsávó mindent kamerára vesz, mi is így lehetünk részesei ennek a kissé félelmetes kalandnak. A kézikamerás megoldás miatta néha Blair Witch feelingje támad az embernek, de azért távolról sem kell annyi borzongásra számítani. Az elején még vicceskednek az erejükkel, meg jókat szórakoznak, repkednek össze-vissza, aztán egy ponttól kezdve hipp-hopp, minden out-of-control lesz, és megindul a rombolás. Nem kell arra számítanunk, hogy 10 körmünket lerágjuk, de azért egynek jó:)

What's your number

Hajnalok hajnalán, agyhalott állapotban csak egy kis könnyed limonádéra vágytam, semmi másra. Mégis, valahogy többet kaptam:) És ezt most teljesen cinizmus-mentesen mondom. Ez a film jól lett összerakva. Ránézésre azt hinné az ember: itt van Anne Faris, szőke, butuska, biztos röhejes egy film lesz. De aztán jönnek a jobbnál jobb poénok, amin tényleg felnevettem az éjszaka kellős közepén. Nincs benne felesleges gusztustalankodás, nincs kibírhatatlan csajos rinyálás, szóval mindenképp megéri megnézni. Jah, Cris Evans persze jól néz ki itt is nem csak a Bosszúállókban, de ez mondjuk normálisnak számít:) A story röviden: színvonalas csajlapban megjelenik, hogy az amerikai nők átlagban 10,5 pasival fekszenek le házasságuk előtt. Anne egy kicsit ráparázik a témára, mert ő már jóval meghaladta az átlagot. Így hát szépen összeírja a csávókákat, akikkel eddig dolga volt, és elkezdi felderíteni, hogy melyikkel mi a helyzet, hátha valamelyik az "igazi" volt, csak ő nem vette észre. Ebből adódnak a bonyodalmak, meg persze a szomszéd csávóból (Chris Evans). Kevés olyan chick-flick van, amire azt mondom, hogy még egyszer megnézném. De ez simán azok közé tartozik:) 

Sorozatfüggés II.

Egyszer volt, hol nem volt... Hiszen minden mese így kezdődik, csak máshogy végződnek. Általában persze nem annyira, mert inkább szívmelengető Happy Enddel záruljon egy story, mint másként. Ezt a boldogságot fogja a gonosz királynő megakadályozni, még pedig úgy, hogy a mi világunkba száműz minden mesefigurát. Már pedig mifelénk nem annyira gyakori a Happy Ending...Storybrook kicsiny közösségében lépésről lépésre derül fény minden egyes személy elfelejtett múltjára. Pontosan ezért okoz hihetetlen függőséget ez a sorozat, mert nem bírja az ember idegekkel, míg letelik az egy hét, és egy újabb figuráról derül ki, hogy őt melyik meséből is száműzték a valóságba. Hófehérke, Jótündér keresztanya, Piroska, a Szépség no meg persze a Gonosz Mostoha/ Királynő mind felbukkannak a flashback-ekben. Zseniális gondolat, le a kalappal az írók előtt, mert tényleg hihetetlenül izgi:) Jah, és a szereposztás sem kutya, mert szerepel a jócsaj doki a Dr. House-ból (Jennifer Morrison), no meg a "Nem kellesz eléggé" Gigije (Ginnifer Goodwin). Sokról még senki nem maradt le, eddig az első 19 rész ment egyelőre le. Ezt egy 7vége alatt simán pótolja az ember. Itt a közelgő 4 napos hoszzú 7vége! HAJRÁ:)

Csak a szél

Akkora nagy mázlista vagyok, hogy az [origo] premier előtti filmvetítésére bekerültem. (Aki nem tudná, ez a film a magyarországi romagyilkosságokat dolgozza fel.) A film eszméletlen. Minden egyes momentum hihetetlenül kifejező, a jellem és környezetábrázolások rendkívül élethűek. Az operatőrök és vágók előtt is le a kalappal. Azt talán meg hangsúlyoznom sem kell, hogy a mai "emelkedett rasszista" hangulatban mennyire fontos helye van egy ilyen filmnek a palettán. Ami nekem kifejezetten tetszett, hogy a feszültség végig fenn volt tartva, és ezáltal odaszegeződött a figyelmem a képernyőre. Szóval egy percig nem gondolkodtam azon, hogy mikor lesz már vége, vagy ilyesmi. Mindenkinek tiszta szívből ajánlom! Tessék megnézni:)

Machine Gun Preacher

Szerelmem Afrika...Ebből kifolyólag muszájos volt megtekintenem a filmet. A másik vonzó tényező, hogy igaz történetet dolgoz fel. Drogos bűnözőből Isten embere, Isten emberéből harcos. Gerard Butler nevének már garanciának kell lennie a jó filmre, és ebben az esetben ez teljesül is. Keresztény szempontból is zseniális a film, mert nagyon jól megmutatja a személyben végbemenő változásokat. Az óember megfeszítésével Butler élete helyreáll, rendeződik családjával való kapcsolata, ki tud jönni a nyomorból, és idővel szolgálatot is tud vállalni...Aztán a szolgálat -Észak-Ugandában árvaházat épít, és megvédi a gyermekeket Konytól, aki gyermekkatonákat akar képezni belőlük-, átveszi Isten helyét...Akár a rossz ügy, akár erkölcsileg jónak tartott ügy tart távol minket Istentől, a tény attól még az, hogy letaszítjuk az első helyről, és mással töltjük be a helyét. Az emberjogi aktivisták valószínüleg erősen bólogattak, amikor Amerikát otthagyva Buttler el kezd harcolni a kis ugandai árvákért, a keresztények pedig -remélhetőleg- nem helyeznék Isten és család elé a szolgálatot. Hihetetlenül tanulságos, zseniális alkotás! Mindenkinek ajánlott -erős idegzet azért itt sem árt...

Amerikai história X

Lehet, hogy kissé nagy hatással van rám a munkahelyem?! Mostanában még az átlagosnál is több toleranciával, diszkriminációval kapcsolatos filmet nézek. Az egyik legmegrázóbb élményem az Amerikai história X volt. Nem emlékszem rá, hogy valaha is lett volna hányingerem film alatt, na ez most megtörtént. Ráadásul vonaton néztem, úgyhogy csak nagyokat nyeltem, és meg próbáltam nem feltűnően viselkedni. Edward Norton és kisöccse neonáciként éldegélik életüket, míg olyannyira el nem fajulnak a dolgok, hogy 2 feketét Norton kinyír a házuk előtt, öccse szeme láttára. A börtön aztán rendesen megváltoztatja Nortont, ugyanis egy feketével van közös munkára beosztva. Amikor általánosítgatás, sztereotípiákra való bólogatás helyett veszi az ember a fáradtságot, hogy megismerjen egy tőle különböző hús-vér embert, akkor el kezdenek megváltozni a dolgok. Kérdés, hogy ez az eszmélés mire elegendő. Az eddig bátyját majmoló öccs is képes kitörni a szélsőséges ideológiákból? Meddig lehet feszíteni a társadalom-húrjait? Meddig mondhatjuk, hogy "sose késő" megváltozni? Mindenkinek nagyon-nagyon ajánlom ezt a filmet!! Készüljünk erős idegzettel és hányózacsival...

Nem kellesz eléggé

Az elején még féltem, hogy a hatalmas sztárparádé egyenlő lesz a kaotikus bénasággal, de ezesetben nem. Nem 24/7 nyáladzásról van szó, hanem a színtiszta valóságról. Hogyan is működnek a pasik és hogyan a nők. Persze ebben az esetben azért általánosításról beszélünk, ami nem szép dolog, de valami alapján mégis csak el kéne boldogulnunk a nemi-útvesztőben. Úgyhogy, ha valaki nem érti mi a baj vele, hol szúrja el folyton a párkeresős bizniszt, az nézze meg:) Kiderül, a lányok azzal magyarázzák, ha egy fiú a hajukat húzkodja, vagy felnőtt korukban úgy viselkedik velük, mint a legnagyobb barom, mert ez a szerelem. Hogy minden kis szitty-szar eseményt jelként értelmeznek, és a körmüket is lerágják a randi után, míg meg nem csörren a telefon. Míg férfi részről a dolgok egy petit másként néznek ki. Megtudhatjuk, hogy ha egy pasi nem nyomul egy nőre full gázzal, akkor nem érdekli, és nincsenek olyanok, hogy ez vagy az jel. Jah, és a lényeg, hogy mi csajok képesek vagyunk mindig a másikat biztatni, hogy hallottam az ismerősöm ismerősétől, hogy vele ez meg az történt. Hogy pl. a csávóka otthagyta a feleségét xy ismerős miatt, vagy 8 év együttélés után a pasi mégis megkérte a csajszi kezét. STOP!!!! Ne hülyítsük a másikat ilyen storykkal. Ha mindenki úgy viselkedik, mint a "szabály" -alias éli az átlag kis életét, és nem folyton a kivételeket mondogatja maga elé-, akkor talán kivétel válhat belőle is, és megtörténhet a személyes kis csodája.

Néhány favorit idézet:
Mennyire megbízható az illető?


Gigi: Hey sorry to bug you again! Uh quick question.
Alex: What's going on?
Gigi: Ok I'm making out with this guy, PG stuff. but he mentions he's going out of town so he's gonna be out of touch.
Alex: Run.
Gigi: But maybe he is going out of town.
Alex: To where? New Guinea? Where's he gonna be that he's gonna be out of touch?
Gigi: Opens bathroom door - Where are you going out of town to again?
Gigi: Pittsburgh
Alex: Run.
Gigi: So what now I'm just supposed to turn from every guy who doesn't like me?
Alex: Uh. Yeah!
Gigi: There's not gonna be anybody left.
------------------------------------------
A szakításról:


Angela: They just so sneaky that you think it was your idea.
Frances: Yeah. You're sitting back and you're like: "Oh, yeah. This my idea. But wait a second, why am I alone? Why am I unhappy?"
Angela: "Why have I gained 20 pounds?"
Frances: They Jedi mind-trick you.
------------------------------------------
Hogy működnek a csávók?


Alex: If a guy doesn't call you, he doesn't want to call you.

Alex: So trust me when I say if a guy is treating you like he doesn't give a shit, he genuinely doesn't give a shit. No exceptions. 

Gigi: Maybe his grandma died or maybe he lost my number or is out of town or got hit by a cab... 

Alex: Or maybe he is not interested in seeing you again.

Röviden és tömören ennyi. De azért vannak Happy Endek, csak leginkább moziba kell értük menni:D

Az Adósság

Nem csak azért veszem ezt a filmet előre, mert adós vagyok egy tucat bejegyzéssel, hanem mert ez fogott meg leginkább az utóbbi időben...Pedig láttam egy jó pár első osztályú filmet. Az egy dolog, hogy odáig meg vissza vagyok az összes nácivadászos storyért, de ez jóval több annál. Itt nem csak magán a műveleten van a hangsúly, hanem leginkább az embereken. Ki, hogy tud kezelni egy hatalmas hazugságot. Az alaptörténet szerint 3 Mosad ügynök Berlinben elkap egy volt SS orvost, hogy Adolf Eichmanhoz hasonló módon kicsempészve az országból Iraelben bíróság elé citálják. A művelet azonban félresiklik, és kénytelenek a helyszínen a tettek mezejére lépni, és lelőni az illetőt...Legalábbis a köztudatba, így vonul be a story...A Holokausztot gyermekként túlélő két főhős szempontjából még érdekesebb átgondolni az egész történetet. Számukra nem egy egyszerű bevetésről van szó. Leginkább talán e két szereplő (fenn a képen) személyiségének boncolgatása teszi különlegessé ezt a filmet. Jah, és még egy ok, hogy megnézzük a filmet: Sam Worthingtont ne csak az Avatárról ismerjük már fel!