2011. december 29., csütörtök

Rebecca Ferguson: Heaven

Rebecca Fergusonra az X-factor UK-nek hála lehettünk figyelmesek. Hihetetlen hangja egészen a 2010-es döntőig repítette. Ééééés most végre valahára megérkezett az első albuma. Igazán remek ajándék lehetett Karácsonyra, olyan jó kis ünnepi hangulata van. De tényleg ajánlom az album mellett az összes fellépését visszanézni, mert egetrengetően tehetséges. Sőt mi több az egész csajszit valami hihetetlen alázat és kedvesség lengi körül:)
Az album okán el is hívták az idei X-factorba vendégfellépőnek:


Parti Nagy Lajos: Ibusár

Hát persze, hogy ezt is az Örkényben láttam. Hiszen oda már hazajárok:) Bíró Kriszta ki tett magáért, az az egy biztos. És, hogy mennyire nagyon aktuális ez a darab, mindjárt ki is derül okfejtegetésemből.
A darabot Parti Nagy Lajos írta, tehát alap a rengeteg szóvirág, a szókimondás és az odamondós szóhasználat. A történet Sárbogárdi Jolán MÁV alkalmazott sivár életéről szól, és az ő kitörési vágyáról. Az unalomból való kiszakadási lehetőséget darabjának színpadra vitelében látja, amihez persze nem kíván hozzájárulni senki. Megváltozik-e valaha Sárbogárdi Jolán élete? Kitör-e az ibusári élet sivárságából? To be continued only in your fantasy...
És akkor az okfejtés, hogy miért is ütött hatalmasat ez a darab. A napokban beszélgettem Anett barátnőmmel a társadalomba való beilleszkedésről. Az elvárásokról, amik az emberre nehezednek. Érdemes beállni robotnak, és meggyilkolni magunkban minden kreativitást, minden álmot? Vagy a legtöbb embernek nincsenek is nagy álmaik, nem szeretnének mást csak egyik napról a másikra valahogy eltengődni? Megtapasztalják ők egyáltalán a felhőtlen, egetrengető, torokszorító ugyanakkor teljes tüdőből üvöltő boldogságot? A legtöbb ember annak ellenére, hogy nap mint nap panaszkodik nem akar kitörni? Vagy csak annyira kilátástalannak ítélnek mindent, hogy már a kedvük is elment attól, hogy az unalom, a betagozódás, a sivárság ellen tegyenek valamit? Egyáltalán feladhatjuk? Van olyan opció? Mert szerintem nincs!! Az utolsó lehelletig küzdeni kell, hogy azt tehessük, amit szeretnénk. Persze most mindenki mondhatja, hogy Dórika nem úgy van az. Ott a család, ott a devizahitel, stb. Nem lehet csak úgy kiugrani. De miért nem??? Nem lehet, hogy nincs esély. Kell, hogy legyen és kész. Én legalább is így akarom élni az életemet. Megtalálni az álmomat és utána el nem ereszteni SOHA!!!

Az Adósság

Nem csak azért veszem ezt a filmet előre, mert adós vagyok egy tucat bejegyzéssel, hanem mert ez fogott meg leginkább az utóbbi időben...Pedig láttam egy jó pár első osztályú filmet. Az egy dolog, hogy odáig meg vissza vagyok az összes nácivadászos storyért, de ez jóval több annál. Itt nem csak magán a műveleten van a hangsúly, hanem leginkább az embereken. Ki, hogy tud kezelni egy hatalmas hazugságot. Az alaptörténet szerint 3 Mosad ügynök Berlinben elkap egy volt SS orvost, hogy Adolf Eichmanhoz hasonló módon kicsempészve az országból Iraelben bíróság elé citálják. A művelet azonban félresiklik, és kénytelenek a helyszínen a tettek mezejére lépni, és lelőni az illetőt...Legalábbis a köztudatba, így vonul be a story...A Holokausztot gyermekként túlélő két főhős szempontjából még érdekesebb átgondolni az egész történetet. Számukra nem egy egyszerű bevetésről van szó. Leginkább talán e két szereplő (fenn a képen) személyiségének boncolgatása teszi különlegessé ezt a filmet. Jah, és még egy ok, hogy megnézzük a filmet: Sam Worthingtont ne csak az Avatárról ismerjük már fel!

2011. december 12., hétfő

Örkény

Novemberben beköltöztem az Örkénybe, mert ott mindig jobb kedvre derülök. Ehhez nagyban hozzájárul a zseniális színtársulat és a darabok választéka. Az a fanyar humor, aminek az ízét még hónapokkal később is érzi az ember a szájában:) Hát az biza' sok mindent megér. A sort a Bohémélettel kezdem. A sok idióta művész, akiket szívemből megértek...Minek beilleszkedni ebbe a sz@r társadalomba? -kérdik ők, és kérdem én is. Sokkal jobb egyik napról a másikra élni, minden napot igazán megélni, végül úgy is lesz valahogy. A szereplőgárda pedig: Csuja Imre, Polgár Csaba, Debreczeny Csaba és még sorolhatnánk...Jó féle, mint minden, ami ebből a színházból kiszármazik:D

A három értelmesen néző emberke a Tarelkin halála című darabból lépett elő. A csinovnyikok élete bizony borzalmas, másképp ki sem lehet szállni belőle, csak a biztos halállal...vagy annak megrendezésével. A kiinduló ötletből származó galibák jóval messzebbre mutatnak. A jó kis kgb-s rendszer, ahol már egy szellentésért Szibériában találhatta magát az ember; a régi Szovjet rendszer, ahol a katonai-politikai vezetés az atyaúristen, és ahol bárki, aki ki akar szállni a rendszerből, üldözötté válik, mind-mind terítékre kerül. És ha azt mondják az emberről a feljebbvalók, hogy ő egy fordult-farkas, alias Vámpír, akkor bizony nincs mese, be kell ismerni, hogy az. Ennél fanyarabb humor talán ne is kelljen a mai embernek....

A novemberi hónap harmadik gyöngyszeme nem más volt, mint a Kasimír és Karoline Polgár Csabával <3 a főszerepben. Itt igazándiból nem is a story a lényeg, ami nem nagy misztérium, hiszen egy párkapcsolat viszontagságairól szól: a tipikus se veled se nélküled, a minden nő pénzéhes stb. anekdoták. A színpad, az az igazán nagy misztérium. Az hogy egyetlen perspektíva van, olyan, mintha 2Dben (alias síkképernyős TVn) néznénk az egész színjátékot. Egy téglalap alakú nyílás, ami szabadon van hagyva, és ennyi. Mintha valami vurslin a PaprikaJancsis előadást néznénk:) Nagyon mókás volt mindig csak egyféle "kameraállásból" látni a dolgokat. Mindenkinek ajánlom megnézésre:)