Novemberben beköltöztem az Örkénybe, mert ott mindig jobb kedvre derülök. Ehhez nagyban hozzájárul a zseniális színtársulat és a darabok választéka. Az a fanyar humor, aminek az ízét még hónapokkal később is érzi az ember a szájában:) Hát az biza' sok mindent megér. A sort a Bohémélettel kezdem. A sok idióta művész, akiket szívemből megértek...Minek beilleszkedni ebbe a sz@r társadalomba? -kérdik ők, és kérdem én is. Sokkal jobb egyik napról a másikra élni, minden napot igazán megélni, végül úgy is lesz valahogy. A szereplőgárda pedig: Csuja Imre, Polgár Csaba, Debreczeny Csaba és még sorolhatnánk...Jó féle, mint minden, ami ebből a színházból kiszármazik:D
A három értelmesen néző emberke a Tarelkin halála című darabból lépett elő. A csinovnyikok élete bizony borzalmas, másképp ki sem lehet szállni belőle, csak a biztos halállal...vagy annak megrendezésével. A kiinduló ötletből származó galibák jóval messzebbre mutatnak. A jó kis kgb-s rendszer, ahol már egy szellentésért Szibériában találhatta magát az ember; a régi Szovjet rendszer, ahol a katonai-politikai vezetés az atyaúristen, és ahol bárki, aki ki akar szállni a rendszerből, üldözötté válik, mind-mind terítékre kerül. És ha azt mondják az emberről a feljebbvalók, hogy ő egy fordult-farkas, alias Vámpír, akkor bizony nincs mese, be kell ismerni, hogy az. Ennél fanyarabb humor talán ne is kelljen a mai embernek....
A novemberi hónap harmadik gyöngyszeme nem más volt, mint a Kasimír és Karoline Polgár Csabával <3 a főszerepben. Itt igazándiból nem is a story a lényeg, ami nem nagy misztérium, hiszen egy párkapcsolat viszontagságairól szól: a tipikus se veled se nélküled, a minden nő pénzéhes stb. anekdoták. A színpad, az az igazán nagy misztérium. Az hogy egyetlen perspektíva van, olyan, mintha 2Dben (alias síkképernyős TVn) néznénk az egész színjátékot. Egy téglalap alakú nyílás, ami szabadon van hagyva, és ennyi. Mintha valami vurslin a PaprikaJancsis előadást néznénk:) Nagyon mókás volt mindig csak egyféle "kameraállásból" látni a dolgokat. Mindenkinek ajánlom megnézésre:)
A három értelmesen néző emberke a Tarelkin halála című darabból lépett elő. A csinovnyikok élete bizony borzalmas, másképp ki sem lehet szállni belőle, csak a biztos halállal...vagy annak megrendezésével. A kiinduló ötletből származó galibák jóval messzebbre mutatnak. A jó kis kgb-s rendszer, ahol már egy szellentésért Szibériában találhatta magát az ember; a régi Szovjet rendszer, ahol a katonai-politikai vezetés az atyaúristen, és ahol bárki, aki ki akar szállni a rendszerből, üldözötté válik, mind-mind terítékre kerül. És ha azt mondják az emberről a feljebbvalók, hogy ő egy fordult-farkas, alias Vámpír, akkor bizony nincs mese, be kell ismerni, hogy az. Ennél fanyarabb humor talán ne is kelljen a mai embernek....
A novemberi hónap harmadik gyöngyszeme nem más volt, mint a Kasimír és Karoline Polgár Csabával <3 a főszerepben. Itt igazándiból nem is a story a lényeg, ami nem nagy misztérium, hiszen egy párkapcsolat viszontagságairól szól: a tipikus se veled se nélküled, a minden nő pénzéhes stb. anekdoták. A színpad, az az igazán nagy misztérium. Az hogy egyetlen perspektíva van, olyan, mintha 2Dben (alias síkképernyős TVn) néznénk az egész színjátékot. Egy téglalap alakú nyílás, ami szabadon van hagyva, és ennyi. Mintha valami vurslin a PaprikaJancsis előadást néznénk:) Nagyon mókás volt mindig csak egyféle "kameraállásból" látni a dolgokat. Mindenkinek ajánlom megnézésre:)



Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése