Annyira vágytam már egy jóóó filmre, és tessék, végre láttam egyet. A héten már megnéztem Ryan Gosslinggal egy másik filmet is (Blue Valentine), amitől kb a depresszió legmélyebb bugyraiba zuhantam, de hála a jó égnek, a Crazy, Stupid, Love visszahozta az életkedvemet. Az a durva, hogy mindkét film hasonló alapproblémát kezd el boncolgatni -nagyon fiatalon összeházasodott emberkék x év múlva rájönnek, hogy talán hibát követtek el anno, így válni akarnak-, mégis a Blue Valentine egész hangulata totál depresszív, ráadásként még negatívan is végződik. Míg a Crazy, Stupid, Love-ban felcsillan egy normális megoldás esélye, hogy azért mert az egyik fél kicsit letért a közös útról, nem biztos, hogy mindjárt kárnak és szemétnek kell ítélni x év házasságot. Bizony lehet azon dolgozni, mert ha mind a két fél hajlandó erőt és energiát áldozni a kapcsolatra, akkor az akár -hangozzon bármennyire is klisének- örökkön örökké is kitarthat. Ebben a filmben így dönt a két fél (Steve Carell és Julianne Moore), és ennek a döntésnek hála, egyáltalán nem nyálas happy endinggel zárul a story. És, hogy Emma Stone és Ryan Gossling hogy kerül a képbe? Akit érdekel, az nézze meg a filmet. Minden korosztálynak ajánlom, mert leszűrhető egy jó pár tanulság a könnyed műfaj ellenére:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése