Kit, gyere értem!

Azt gondolná az ember, hogy az MI5-ról már mindent tudunk, hiszen James Bond révén már kívülről belülről ismerjük, így kissé "lenyúzott bőr" látszatát keltheti a Spooks: The greater good című film leírása. Az egy dolog, hogy a Trónok harca rajongói számára kötelező nézni való, hiszen Kit Harington szerepel benne, de azok számára is kifejezetten ajánlott, akik azt se tudják, hogy mi az a Trónok harca (él még olyan ember a földön?):) Szóval a story maga egy terror-sejt leleplezése köré szerveződik, viszont sokkal inkább szól a belső ellenség leleplezéséről. Hihetetlen fordulatok során szűkül a kör, hogy ki is lehet az MI5-nál a besúgó. Kit filmbeli alakjában rögtön magamra ismertem -nem nem azért, mert titkos ügynöknek hiszem magam-, mert ilyen sz@r emberismerő kevés akad a föld kerekén. Nem egyszer abban bízik meg, aki a legnagyobb mocsok, az igazán jó erényeket meg a rengeteg hagymaréteg alatt alig látja meg. Szóval nem is az akció-dús eseménysor miatt volt érdekes számomra a film, hanem inkább a jellemrajzok miatt. Érdemes néha szétnézni a környezetünkben és megkérdőjelezni, hogy amit látunk, az valóban az, vagy csak színjáték. Shakespearnek igaza volt, nem is kicsit:"Színház a világ, és színész benne minden férfi és nő."

Keverem Kavarom

Lévén, hogy Szilveszter napján nem szerettem volna, ha kis társaságom már délután kettőkor tudattalan állapotban kering a lakásban, így filmnézés mellett döntöttünk. Kicsit izgultam, mert Adam Sandler filmjei vagy nagyon jók vagy rettenet sz@rok. Lássuk be, olyan, hogy "elmegy", az ő esetében nem létezik. Az Ötven első randiért hihetetlenül odáig meg vissza voltam, így adtam egy esélyt ennek a filmnek is, hiszen ismét Drew Barrymore-ral együtt Kavarnak a vásznon:) Kicsit döcögősen indult a film, de -SPOILER ALERT- amikor felbukkant "10 másodperces Tom", ezzel is visszautalva az 50 elsőre, akkor már gyanítottam, hogy jó lesz ez. A film, a Kellékfeleséghez hasonlóan egzotikus nyaralós helyszínen pereg, gyönyörű afrikai tájon - és itt nem az Ace Venturából ismert kamu rinocéroszos Afrikára kell gondolni. A beszólások haláliak -habár ezt a filmet most kivételesen szinkronnal néztem, így az eredetiben nem tudom, hogy jönnek ki a poénok, de a szinkron előtt le a kalappal. Az alap-story két fél család, akik egy kis ügyeskedéssel ugyanazon az afrikai üdülőhelyen kötnek ki. Utálkozó gyerekek, kavarós szülők, idióta bennszülöttek teremtik meg az alaphangulatot. Egyesek számára talán kicsit bugyuta, de szerintem egyszerűen szeretnivaló a story, ami -nem lövök le poént, ha elárulom- természetesen happy endinggel végződik. Laza kikapcsolódásnak, nem csak családoknak szavannai forrósággal ajánlott:)