Köszönjük Joseph Gordon-Levitt!!

Dórika már akkor tudta, hogy Joseph Gordon-Lewittból nagy ember lesz, amikor még csak a "10 dolog amit utálok benned" című remekműben domborított, és ím, 2013-ban igencsak csúcs közeli állapotba jutott a Don Jon című drámával.
Az egy dolog, hogy a mai társadalomban sem népszerű bevallani, ha pornófüggő az ember, de ilyen nyíltan és őszintén erről az érzékeny témáról még nem nagyon láttam filmet se. A Don Jon telitalálat több téren.
Egyrészt bemutatja a családi hátteret, ami pszichológusok hada szerint minden problémának a gyökere. A sok meg nem beszélt dolog, az egymás mellett és nem egymással kommunikálva lejátszódó élet...
Aztán ott van az egyház fontos kérdése. A Don Jon nagyon világosan bemutatja a fiatalok számára talán legnagyobb problémát: tényleg azt csinálok, amit akarok és X db Üdvözléggyel és Y db Mi Atyánkkal kiváltottam? Tök mindegy hogy hétről hétre ugyanazokat a bűnöket gyónom meg? Még akkor is ugyanannyi Üdvözlégy van kiróva rám, ha pornózom agyba-főbe, mint, amikor normális párkapcsolatban élek?
Harmadrészt szépen rávilágít a társas-lét kölcsönösségeibe. Azokba a finomságokba, amikor az egyik fél egészen láthatatlanul, de irányítani akar, s nem egyenlő félként kezeli a másikat. Lehet Scarlett Johanson a legdögösebb csaj a "piacon", ha olyan akaratos és kontrollmániás amilyen, akkor bizony még Don Jon sem fog lemondani a már jól bevált pornójáról...
Negyedszer, ami a legevidensebb, a pornó nem igazi sex. A női nem tárgyként való kezelése, és köze nincs a hús-vér emberekhez.
És, hogy mi a tanulság? Azt talán a végén elhangzó kis monológ fejezi ki legjobban, amikor emberünk végre találkozik egy valós személlyel, aki nem bujkál álarcok mögé, nem játssza meg magát, nem játszmázik...

Íme (az angolul tudóknak:D, mert lusta vok lefordítani:D)
"I don't usually like it when a girl looks me right in the eye, and this girl does that a lot.
But I don't know what it is about her.
When she does it, I don't mind.
I just look right back at her, and pretty soon I'm hard as a fucking rock.
It's like she knows what I'm thinking. Or I know what she's thinking, or I don't know, it's that two-way thing. I fucking love it.
And I don't mean love like, "I love her, I wanna marry her." I'm definitely not thinking about all that shit.
And she's not either.
She can't.
I guess I just mean love like, you know, like when we're making love.
And while we're doing it, all the bullshit does fade away, and it's just me and her, right there, and yeah, I do lose myself in her, and I can tell she is losing herself in me, and we're just fucking lost together."

HELLO_KARMIN_Párosan szép az élet

Kezdtem egy kicsit unni a szólóénekeseket, a fiú meg a lánycsapatokat, és akkor jött szembe velem Karmin. Nick és Amy valami fantasztikusan különös hangzással lepték meg a világot. Nem csak azért unikálisak, mert olyat nem nagyon látni, hogy egy fiú meg egy lány összeálljon, és zenélgessen, hanem a rappel kevert pop és rock is valami egyedi. A páros amúgy 2009-ben hozta létre a Karmin projektet, tehát még nem bepótolhatatlan a lemaradásunk:)
Az első albumukkal a "Hello"-val nem nagyon találkoztunk a magyar rádiókban, ellenben az "Acapellát" idén már nálunk is játszották, ami kifejezetten üdítően hatott a többi dallam mellett.
Az egy lány egy fiú kombóra Amerika is kezd ráérezni, nem véletlen hát, hogy az idei X-faktort egy ilyen duó, Alex és Sierra nyerte meg.
Most pedig következzen egy nóta Karminéktól és egy Alex&Sierrától.

Az a jó öreg vérvád...

Az egy dolog, hogy engem megszállott módon érdekelnek a zsidósággal kapcsolatos könyvek, de a történelmet és a fikciót ilyen jól ötvözve még nem nagyon láttam sehol.
Ariana Franklin 1170-es évek Angliájába repít minket vissza, ahol Cambridge környékén egyre több és több gyermek tűnik el. Mi sem egyszerűbb, mint ismételten a zsidókat vádolni az eseményekért. Előkerül hát a jó öreg vérvád -miszerint a zsidók keresztény gyerekek vérét sütik bele a pászkába Pészah közeledtével-, mint egyetlen lehetséges magyarázat. Cambridge várában azonban menedékre lelnek a zsidók, hiszen Henrik király védelmét élvezik -legnagyobb adófizetői lévén nem szeretné, ha bántódásuk esne:) Így egy kis egérutat nyernek, amíg ki nem derül az igazság -bár a nép nap, mint nap a vár kapuit ostromolja...
Aztán elkezd a történet egy kis Dr. Csont irányt venni, amikor megérkezik egy orvosnő, aki kiváló patológus hírében áll. Az előkerült tetemek egyre több információt árulnak el a gyilkos kilétéről, míg fény nem derül az összes apró részletre...
Természetesen a zord és veszélyes körülmények ellenére a történet nem nélkülöz egy enyhe romantikus vonalat is. Mindenesetre hosszú idő óta ez volt az a könyv, amit konkrétan nem tudtam letenni, inkább fennmaradtam éjszaka is...Akik nem bírják a hullákat, és a nagyon élethű bonctani leírásokat, azoknak nem ajánlom, amúgy MINDENKI OLVASSA EL!!!!

Panic on board:) Frenchkiss a Pincéből

A Pinceszínház jó lóra tett azzal, hogy ebben az évadban nehoz egy pár francia darabot is. Dórikának megtetszett a sztori, így meg sem látta a 18-as karikát, meg a prüdériából már úgyis régen kinőtt, így lemászott a Pincébe.
Első nagy mosolyt az csalta az arcára, hogy a színen megjelent Sanyi, aki amúgy az X-faktorban animátor, és tiszta idióta. Na, akkor már sejtette a görög kislány, hogy nem fog unatkozni a két felvonásos darab alatt.
Musicalről van szó, még mielőtt ez az aprócska, ám annál fontosabb részlet lemaradna. Gallusz Nikiről még csak tudja az ember, hogy van hangja, na de a többiek...És pedig, de:D Bizony nem bántotta Dórika fülét egyetlen "note" sem.
Első felvonásban szinte ráömlesztik az emberre a sok-sok megbotránkoztató dolgot -de hiszen mit várunk a franciázástól-, mindezt azonban egy olyan feldolgozható módon teszik, hogy nem fájdul meg belé a nép feje. Aztán a második felében jön a feloldozás, amin Dórika még jobban hahotázik -a körülötte ülők legnagyobb örömére.
Hogy a storyról is szóljak egy-két szót: a Titanas fedélzetén vagyunk, ahova mindenki másért teszi fel kis tappancsát. Gruppen, lehúzás, porno:D (Csak azért mondom, h aki ezeket a témákat említés szintjén sem tudja megemészteni, az ne menjen:D) De, hogy ezek az életutak hogyan fognak egymásba fonódni, az legyen meglepetés.
A magyar szöveget Pataricza Eszter és Frenkó Zsolt fordította, tehát készüljünk a legagyamentebb dolgokra. Jah, és Dórikának Nádasi Veronika személye is új volt, de teljesen magára ismert az idijótájában, és rájött, hogy mégis csak színésznőnek kellett volna mennie...:)

Hot this week- Videoklipek

Valószínűleg nem fogok minden héten ilyen bejegyzést csinálni, de ma muszájos volt. Annyi szuper klip jött ki a héten, hogy most csak nemes egyszerűséggel ideömlesztem őket:D

Kezdem az új személyes kedvenccel, Ella Eyre-val, aztán itt lesz JessieJ Mennydörgése, Katy Perry Feltétel nélküli szeretete, Rebecca Fergusson Szabadsága is.

1. Ella Eyre - Deeper

2. JessieJ - Thunder

3. Katy Perry - Unconditionally

4. Rebecca Fergusson - Freedom

+1 Studiófelvétel a Bastille-tól

+1 tánckoreo a LittleMixtől

MÜPA-ba mentem, igazságra leltem

A MüPa egyik újítása, hogy a modern cirkuszt becsempészte az épület falai közé. A Cirque du Soleil-hez hasonlóan színvonalas előadásokat láthatunk, most éppen a Finzi Pasca társulat "La verita", azaz Az Igazság című darabját.
A La verita valójában egy életre kelt Dalí festmény, mellyel még azok is közelebb kerülhetnek a teljesen szürreális Dalí művészetéhez, akik teljességgel a sötétben tapogatóztak egy-egy festménye láttán.
A show legelején "Operaház fantomja" feeling ragadott magával, mert ahogy az olaszok el kezdtek angolul beszélni, az teljesen a "Primadonnára" hajazott:)
Aztán azt hittem, hogy Dr. Parnassus rángatott magával egy teljesen ismeretlen, álomszerű világba.
A hihetetlen akrobatikus elemek mellett olyan könnyed humor jellemezte az egész előadást, hogy az ember nem tudta, hogy nevessen, vagy görcsbe ránduljon a hasa a hajmeresztő mozdulatsorok láttán. És akkor még nem is beszéltünk a rengeteg szürreális elemről, hogy mit is keresnek az orrszarvú fejjel megáldott emberkék meg a bikafejű talicska és társaik a színpadon. A hangzásvilága is magával ragadó -folyamatosan élő zene kíséri a darabot, melyet olasz-francia nyelven adnak elő a művészek. A fényjátékról már nem is beszélve, amely a hatalmas textilvászonra vetítve egyszerűen lélegzetelállító.
Többek között az is kiderül a darabból, hogy az igazságnak mentolos cukorka íze van, és hogy a rúdtánc legalább olyan művészi kifejező eszköz, mint pl. a balett.
És, hogy ki álmodta mindezt színpadra? Nem más, mint Daniele Finzi Pasca, aki már bizony büszkélkedhet a Cirque du Soleilnek írt művel is. Magát a La verita című előadást egy műgyűjtőtől kapott Dalí festmény -az Őrült Trisztán- okán alkotta meg Daniele.
Csak ismételni tudom magam, ha legalább akkora kérdőjelek vannak a fejedben Dalíval kapcsolatban, mint bennem, akkor ezt a showt mindenképp ajánlom, mert közelebb hozza azt a szürreális világot, melyben élt, mozgott és alkotott a művész.

VÉRSZIPOLY- avagy mit nézzünk a Thália Mikron

Ahogy elsötétült a terem,
S egyre hangosabban lüktetett az erem,
Egyre inkább csak abban reménykedtem,
Hogy nevetéstől magam összepisilhessem:D:D

És tényleg így történt. A darab olyan, mintha a Frédi és Bénit keresztezték volna a Tvájlájttal:) Már csak azért is el szerettem volna menni a Tháliába, mert teljesen leakadtam azon a tényen, hogy Bárány Ferenc és Philipp István (a rímhányó Romhányi tanítványa) már a nyolcvanas években vámpír-romanti-komédiát álmodott a színpadra. Stephenie Meyer még csak járni tanult, amikor a magyarok -a világot megelőzve- már tudták, hogy mi lesz itt a trend:D:D Az egész mű amúgy zseniális, jómagam és Anett nagyokat hahotáztunk. A különböző karakterek hihetetlen jók. Személyes kedvenc a Banya és a Bérszipoly lett, mert amit ezek ketten levágtak...Már csak azért érdemes volt beülni.
Az egész szösszenet csak egy felvonásos, de minden perce élvezet. Nem ül le a darab a hihetetlenül nehéz műfaj ellenére sem. Nem repkednek erőltetett rímek.
Csak, hogy magáról a storyról is szóljak: egy unott kis grófnő meghal a vágytól, hogy végre egy vámpíré lehessen, hisz a vidéki kúrián nem sok izgalom történik:) Gondol egyet a kastély ura, és bérel egy álvámpírt (alias Bérszipolyt), akinek meg kéne ijeszteni őnaccságát, hogy eme szentimentumot verje ki fejecskéjéből. A megfélemlítés olyan "jól" sül el, hogy a színen megjelenik egy originál vámpír is:) És itt kezdődnek a bonyodalmak...
Tehát tessék Mikroszínpadozni!!!

Ella Eyre- Keep an Eye on Her

Nem szokásom kampányolni senkiért, de aki jó, az jó. Aki pedig kiváló, az Ella Eyre. Ahogy a címben is mondtam vala, érdemes lesz egy szemünket rajta tartani, mert bizton állítom, hogy a közeljövőben még sokat fogunk róla hallani.
A Rudimentallal -akiről a közeljövőben muszáj leszek szintén írni egy kisebb lélegzetvételű dicsőítést- közösen megalkotott "Waiting all night"-tal robbant be a köztudatba. Azóta már dolgozott együtt a Bastille-jal, akiket szintén megimádtam mostanság, Whiz Kalifával, Tinie Tempah-val és még pár másik jómadárral:)
Az egy dolog, hogy szemtelenül fiatal (19) a kisasszony, de hogy van ilyen betyár jó hangja?!! Mindenesetre készítsük füleinket, mert December 22-én kijön első EP-je, a Deeper!!!
És, akkor még egyszer, íme a Rudimentallal közösen kreált mű:

A kék angyal, avagy egy zsarnok vége

Amikor Patrival beültünk a darabra, még nem tudtam, hogy akarom-e látni Polgár Csabi farkincáját, de Sophia hercegnőt kér(d)és nélkül is megmutatta nekünk.:)
A darabról amúgy már akkor tudtam, hogy nekem szól, amikor a Theodor névvel megáldott iskolaigazgató, azzal próbálta megnyerni szeretőjét magának, hogy "veszek neked csincsillát!!!". Nálam innentől szalagszakadás, és vinnyogó röhögés -Patrinál szintén:D A műértő közönségnek persze lövése sem volt, hogy a kis szőrcsomók mitől olyan mulatságosak. Aztán, amikor később a "görög nyelv tanulása a legmegfizethetőbb szórakozás napjainkban", nah, akkor ismét szakadás -minden téren:D A story kis összefoglalóját mindenhol elolvashatjátok, de azért pár szóban: A kék angyalt (film) 1930-ban mutatták be Németországban, Marlene Dietrich főszereplésével. A darab egy csökött agyú tanárról szól, aki lépten-nyomon gáncsolja diákjait, amíg ő is bele nem esik Lola mézes-mázos csapdájába. Lola, aki egy kis kurtizán-énekesnő, mindenkit hihetetlen ügyességgel csavar kisujja köré:) Ami azonban igazán üt a darabban, azok a Kiss Judit Ágnes által költött dalok:) Ha valaki meg szeretné nyerni az Eurovíziós dalfesztivált, csak vele írasson szöveget, senki mással:D
Ami számomra döbbenetes volt még, hogy egy ilyen könnyed darabban, hogy el tudták bújtatni az 1930-as évek német közhangulatát. Félelmetes, ahogy megjelennek a náci eszmék a mindennapokban. Talán csak azok veszik ezt észre a nihil közepette, akik igazán figyelnek. Megjelenik az "übermensch" gondolata, meg, hogy kitől, hogyan kéne megtisztítani az országot...Szórakoztató és egyben elgondolkodtató darab. Mindenkinek ajánlom!!!

Álomkommandó, avagy könnyeim végnélküli áradata

Aki ismer, az tudja, hogy nekem a Holokauszttal való foglalkozás nem csak munka, hanem annál több, elhívatás. Az intolerancia, a kisebbségekkel szembeni gyűlölet elleni küzdelem szerintem mindannyiunk kötelessége. Ehhez a témához napjaink -szerintem- legzseniálisabb gondolatébresztgetője a Pesti színház legújabb darabja: Az álomkommandó. Sütő párhuzamos történetei, ahogy a diktatúrákat bemutatja valami hihetetlen, lélegzetállító módon. Ebben az esetben szó szerint volt, ahol nem kaptam levegőt, mert fojtogatott a látvány, ahogy beleette a gondolat magát az agyamba, hogy innen menekülni kéne, mert a pokol tornácán vagyok. Ilyen "élmény" volt ez a darab. Nagyon ritka az olyan mű, ahol ilyen mélységekig beleláthatunk az egyes személyek jellemvonásaiba, gondolataiba, félelmeibe. Ahogy az Auschwitz-Birkenaui jelenetek peregnek szemünk előtt, menekülne az ember, de csak kábán ül a székében. Nem tud mozdulni, ahogy azok a Sonderesek sem, akik a túlélésért küzdöttek nap, mint nap. Sokszor esik ki olyan mondat a szánkon, hogy ezt meg azt csináltam volna XY helyében, de amikor a félelem megbénít. A rettegés családtagjainkért, életünkért...Ez az, amire nem lehet felkészülni.
A második rádöbbenést pedig az okozza, hogy bizony felismer az ember jeleket, melyek mostanában is kezdenek fel-feltűnni, figyelmeztetésként, hatalmas felkiáltójelekként nyújtóznak az ég felé, hogy EZT NEM KÉNE MEGISMÉTELNI!!! ILYEN MÁR VOLT!!! Hát ne engedjük, hogy még egyszer idáig fajuljanak a dolgok. Hogy nem merjük kinyitni a szánkat, hogy érdektelenek vagyunk más szenvedésével kapcsolatban, hogy abba a hiú reménybe ringatjuk magunkat, hogy majd minden jobb lesz idővel...
Ilyen gondolatok jutottak eszembe a darab közben...És talán a lényeg MERJÜNK GONDOLKODNI, MERJÜNK NEMET MONDANI A ROSSZRA. Mert bizony bárkiből lehet áldozat, de elkövető is...

Halcyon Days

Most, hogy egy jó 7 hónapot rápihentem erre a blogolásra, időszerűnek érzem bepótolni a sok csodajó dolgot, amit megéltem. Mert volt ám egy tonna könyv, jó pár színház és film nah meg zene is, ami hatással volt rám úton-útfélen.
Most épp Elliet hallgatom -miközben Szikora Robi magyarázza bizonyítványát az X-faktorban-,úgyhogy most erről az albumkáról kell néhány dicsérő szót ejtenem. Merthogy zseniális! A hangzásvilág az valami fenomenális, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Mintha valami időn kívül álló világba repítene, ahol még mindig béke és nyugalom honol. A teljes békében és egyensúlyban való lebegés. Azt sem értem, hogy hogy lehet valakinek ennyire autentikus hangja. Mert 2013-ban gondolhatná azt az ember, hogy már mindenféle hangot hallott már. XY hangja hasonlít erre meg arra az énekesére. No de Ellie hangja csak a sajátjára hasonlít. És a dalok mélysége, az a másik dolog ami megfogja az embert. Nem is tudok nagyon kiemelni egy dalt sem, mert mindegyik valamiért gyönyörű. egyedülálló. Persze a rádiólistára nem kerülhet fel minden, de azt hiszem elég jól sikerült kiválasztani a populárisabb nótákért rajongók számára az Anything can happen-t meg a Burn-t, no meg a Calvin Harrissel közös I need your love című szösszenetet:)
De most csakazértis valami mást linkelek ide be:) Mindenki izzítsa be az elemlámpáját és füleljen jól!:)

Protocoll, avagy bedarál az élet...

Protocoll a Radnótiban. Kritikus barátosnémmal Csillával:D Én azért mentem, hogy jól érezzem magam, és megfürdőzzek a színházi hangulat gyönyörében. Ő azért jött, mert Fekete Ernő ezért kapott POSZT trófát:) Szóval más szempontok alapján szemlélődtünk, de azért tőle szokatlan módon, ő is elégedetten távozott az előadásról. És igazából ennél nagyobb dícséret nem is kell a darabnak, de azért azoknak leírok egy pár apróságot, akik nem ismerik Pánczél Csilli barátnőmet:) A történet a mai Magyarországon játszódó, kortárs szösszenet. Fekete Ernő persze tényleg zseniális benne. Ő a protocollfőnök a külügyminisztériumnál, ami enyhén megterhelő munkakör. Hogy tovább bonyolítsuk az életét, csórókám még az unokanővérébe is beleszeret. Szóval nem egyszerűek a sivár hétköznapok. A szövegkönyv valami zseniális, olyan szófordulatokkal tarkítva, hogy a fülem kettéállt. Kedvenceim talán a "begombolkozott prüdéria", no meg a "bántóan normális" -amik mi nem vagyunk- voltak. Nézzétek, és okuljatok, és ne hagyjátok, hogy bedaráljanak a hétköznapok!!!

Kínai virágok

Flowers of the war...Már a címe is gyönyörű a filmnek, hát még a tartalma. Viszonylag réginek számít ez a film (2011 telén mutatták be Kínában), de hozzánk valahogy nem nagyon jutott el. Pedig Christian Bale-t mindenki imádja, hiszen ő Batman, ráadásul még a fekete hacukája nélkül is jól néz ki...:D De itt nem komédiáról, akció filmről vagy nyálas romantikáról van szó. A háború nem népszerű téma, főleg, ha kikapcsolódásra vágyik az ember. Ez a film azonban egy kivételes kincs. Olyan értékeket képvisel, amik kezdenek kiveszni a mai világból. A story 1937-ben játszódik, amikor a japán csapatok egyre mélyebben benyomulnak Kínába. Christian Bale szinte a véletlen folytán kerül egy templomba, ami tabu zóna a japánok számára. Itt kell gondoskodnia a kis apácanövendékekről a helyi pap sajnálatos elhalálozását követően. Bónuszként nyakába szakad egy tucat luxus prostituált is, akik a templomban keresnek menedéket. A két teljesen ellentétes világ találkozása, az elfogadás és végül az önfeláldozás fantasztikus elegyét élhetjük át a filmben. Aki szereti a gyönyörű felvételek, az epikus történetvezetést, annak feltétlen ajánlom, mert bizony van mit tanulni a filmből. Az emberségről mindenképp...

Katonás Cigányok

Katonában jártam, Cigányokat láttam...:D Nem, nem vagyok rasszista, tényleg ez a darab címe. A Katonába általában gondolkozni jön az ember -nevetni én az Örkénybe szoktam járni:)-, így ez a darab is igen mélyre sikerült. Az egész story nagyon lightosan indul: vidéken vagyunk, a cigányok épp húzzák a talp alá valót a helyi kiskocsmában. Megismerkedünk szép lassan a szereplőkkel, hogy aztán eljussunk a csúcspontig, a gyilkosságig. Aki látta a "Csak a szél" című filmet, annak nem lesz újdonság a mondanivaló, de színházról lévén szó, nyilván más eszközökkel magyarázza el a történetet. Számomra a legkülönösebb az volt az egészben, hogy egyik figura sem volt különösebben szerethető. Nem Hollywoodi maszlag, ahol a lényeg, hogy vkivel azonosuljunk, és ezáltal beleolvadjunk magunk is a történetbe. Itt kőkemény gondolkoztatásról van szó. Szépen kirajzolódik, hogy ahogy a cigányok, úgy a fehérek füle mögött is jócskán van egy nagy adag vaj. Egyik sem jobb a másiknál. Belekukkanthatunk a kultúrális különbségek sűrűjébe, pőrén, ahogy azok vannak. Nem akar a darab semmit se lenyomni  a torkunkon. Egyszerűen reflektorfénybe helyezi azt, ami általában a felszín alatt marad a mindennapokban. Ez a szimpatikus ebben. Egyik fél igazát sem bizonygatja, egyszerűen bemutatja a valóságot, ahogy az van.

MENTAL

Ez a film egyszerűen imádni való. Kicsit mondernkori Kusturicának mondanám az írót, mert hasonló tányértörögetős a hangulat. A mai világban szerintem elég kimenni az utcára és körülnézi, hogy rájöjjünk, minden második ember -vagy inkább minden ember- mentálisan sérült:D:D Sokszor persze még ki sem kell menni a házból, elég tükörbe néznünk, és rájövünk, ma nincs minden rendben:D:D Szóval mindenkinek meg kell néznie a filmet. Ha bolondnak érzed magad, akkor azért, hogy megnyugodj, mindenkinek vannak tikkjei. Ha éppen a főnököd kerget őrületbe, akkor azért, hogy egy jót nevess, hogy "Na nézzenek oda, róla mintázták ezt meg ezt a karaktert." Ha pedig a tél kerget depresszióba, és éppen egy kis nevetésre van szükséged, akkor azért. A Muzsika hangja fanoknak különösen ajánlott -viszont hallhatjuk ugyanis az egész film soundtrackjét:D A filmből az is kiderül, hogy az aussiek tényleg mind idióták-e, illetve, hogy lehet más szemszögből is nézni a dolgokat, és akkor máris nem olyan borús az összkép. Végezetül pedig mindenki megveregetheti a vállát, hogy "I'm just special, not a weirdo.":D:D

Ajánló a Holokauszt Emléknap alkalmából

Most egyszerre szeretnék figyelmetekbe ajánlani egy filmet és a hasonló nevet viselő színdarabot. A harmadik hullám elnevezésű kísérlet, melyet eredetileg egy amerikai tanár végzett el középiskolás diákjai körében, több évtizede szolgál hihetetlen tanulságként. A kísérlet alapfelvetése, hogy ma már nem alakulhatna ki egy náci diktatúra, hiszen "túl sokat tudunk". Ennek a hipotézisnek úgymond a megcáfolásaként egy tematikus iskolai hét keretében szépen sikerül kialakítani egy tökéletes autokrata rendszert. A filmvászonra már németek adaptálták a történetet "Die Welle" címmel. A helyszínt szintén áthelyezték Németországba, és valami zseniálisat sikerült megalkotni. A story egyértelmű, gyönyörűen ábrázolja, hogy lépésről lépésre miként alakulhat ki egy diktatúra. A film maga 2008-ban jött ki, de azóta talán még aktuálisabb a mondanivalója. Ahhoz, hogy valóban toleráns, elfogadó társadalomban élhessünk, szükség van az ilyen kérdések folyamatos feszegetésére. Úgy gondolom, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ezeket a témákat egyszerűen a szőnyeg alá seperjük. Ezért is örültem nagyon, hogy 2012 novemberében a Bárka színházban a "Harmadik Hullám"-nak bemutatója volt. Kicsit magyarosították, teletűzdelték mai napi aktuális megjegyzésekkel. Az egész színpad minimalista díszlettel bír, de így még inkább kihangsúlyozza a mondanivaló fontosságát. Az összhatáshoz tökéleresen hozzájárulnak a kisebb zenei betétek, mutatványok. Aki teheti feltétlenül látogasson el a Nagyvárad téri színházba a következő időpontok valamelyikén: 2013. 01.29., 02.03., 02.06, 02.22.

Miss Pettigrew Lives for a Day (2008)

Napsugár borús hétköznapjaink közepette. Amy Adams főszereplésével a hazai közönség 2008-ban láthatta ezt a remekművet, de nekem csak most tűnt fel, hogy volt ilyen:D Mindenképpen meg kell nézni!!! Főleg azoknak, akik szeretik az 1900as évek eleji divatot, életmódot stb. A story igen egyszerű, Miss Pettigrew-t (Frances McDormand) kirúgják munkahelyéről, de ő bánkódás helyett egy merész húzással beajánlja saját magát egy házhoz. Itt Amy Adams totál szétcsúszott személyét kell valahogy kordában tartani, de csak egy nap erejéig, hiszen sokszor ennyi idő is elegendő gyökeres változásokhoz. Egy nap elég ahhoz, hogy az ember kívül-belül megújúljon, hogy eldőljön kit is szeret igazán, hogy életreszóló barátságok köttessenek, hogy mi is az ami igazán fontos ebben az életben. Amy Adams hebrencs, ugyanakkor nőies kisugárzásával, a fergeteges kosztümökkel és a kor szellemét idéző berendezésekkel, épületekkel a film teljesen elvrázsolt. Másfél óra erejéig mi is élhetünk egy kicsit ebben a varázslatos korszakban...Nem mondom, hogy Carpe Diem!, de próbáljuk meglátni a kicsi dolgokban is a jót, és igyekezzünk pozitívan hozzá állni az élethez, mert akkor annyival könnyebben megy minden. 

Here comes the BOOOOOM

Nem tudom, ki emlékszik még a P.O.D. zseniális számára, a Here comes the Boomra, de hála ennek a filmnek, most felidézhetjük régi szép emlékeinket. A Maflás c. filmben egy iskola igen komoly anyagi válsággal néz szembe, így a pénzt természetesen a szakköröktől kénytelen megvonni elsőként. Így hát a zene szakkör is veszélybe kerül...A biológia tanár -exbirkózó- a zenetanár segítségére siet, hogy valamiképpen előteremtsék a költségvetésből hiányzó összeget. Mi mással lehetne ennyi pénzt előteremteni, mint a...-mivel nem 18 karikás filmről van szó, ezért a bunyóra gondoltam:D Szóval ketrecharccal indul a buli, aztán átevezünk kissé legálisabb vizekre, aka UFC (Ultimate Fighting Championship). Persze mindenki legnagyobb örömére Happy End-del végződik a story, a hős herceg is elnyeri méltó jutalmát (alias Salma Hayeket:D), etc. De azért van mondanivalója a filmnek, pl, hogy "Zene nélkül az élet tévedés volna" (by Friedrich Nietzsche) vagy, hogy igenis a tanároknak kell inspirálni a gyerekeket, hogy legyenek céljaik az életben, meg ehhez hasonló kis szösszenetek szeretetről, kitartásról, összetartásról. Nem mondanám, hogy 20x megnézős filmmé avanzsált szememben ez a mű, de az estémet bearanyozta:) 

Fat Amy Aka Pitch Purrrrrfect

Csak rá kell nézni a képre, és rájön az ember, hogy ezt a filmet látni kell!!! A film címe pedig nem más, mint Pitch Perfect (Purrrfect:). (Nincs magyar cím, se felirat, mert hogy Magyarországra sajnos már nem sikerült behozni. Nem tudom, kiderült-e korábbi posztjaimból, de zenefüggő vagyok. Egy jó musical, és kész. Ennyi kell a boldogsághoz:) A storyline eccerű: vannak a kis freshmanek a collage-ban, akik valamilyen klubhoz feltétlenül csatlakozni szeretnének. Anna Kendrick és Rebel Wilson énekesnek állnak be, a helyi kis csajszi acapella csoportba. Persze megy a rivalizlás ezerrel, mert az egyetemen van még egy -csak fiúkból álló- acapella csoport is, akik a fő ellenségek, és akikkel a nemzeti elsőségért versengenek. Természetesen ennek az ellentétnek hála, egy enyhe Rómeó és Júlia effektet is kap a történet, de nem is ez a lényeg. Fat Amynek (Rebel Wilson) köszönhetően, olyan mélységeket és magasságokat élhetünk meg, mint sehol és semmikor máskor:D Csak egy az aranyköpésekből:" Aubrey: What are you doing? Fat Amy: Horizontal running." Hát, ez csak egy a sok-sok beszólásból, jelenetből, amin még huszadjára is fetrengek a röhögéstől. Belinkelek egy kis youtube ízelítőt is, ha nem festettem volna le kellőképp a mű zsenialitását:)

BUÉK:) Kissé rég nem írtam, de hát beütött a téli depresszió és álom, ilyenkor meg a túlélésre játszik az ember...De azért ebben engem is nem kevés film segített -kb napi két filmet megnéztem átlag, ami azért kissé gáz, lássuk be:DXD Ilyen fos időjárási kondíciók mellett az ember még az átlagosnál is sokkal hálásabb az olyan gyöngyszemekért, mint a Love and other disasters (2006). Zseniális párbeszédek hangzanak el benne, úgy mint az emberi kapcsolatok szintjeinek és a szellentés összefüggésének boncolgatása-szemléltetésként idemásolom angolul:)
Therapist: Relationships are best measured by farting.
Peter Simon: Excuse me?
Therapist: The stages of a relationship can be defined by farting. Stage one is the conspiracy of silence. This is a fantasy period where both parties pretend that they have no bodily waste. This illusion is very quickly shattered by that first shy, "Ooh, did you fart," followed by the sheepish admission of truth. This heralds a period of deeper intimacy. A period I like to call the "Fart Honeymoon", where both parties find each other's gas just the cutest thing in the world. But, of course, no honeymoon can last forever. And so we reach the critical fork in the fart. Either the fart loses its power to amuse and embarrass thereby signifying true love, or else it begins to annoy and disgust, thereby symbolizing all that is blocked and rancid in the formerly beloved. Do you see what I'm getting at?

Szóval ilyen és ehhez hasonló velős dolgokkal van tele az egész film. Ahogy az a képen is látható, főszerepben Brittany Murphyt (RIP) köszönthetjük, aki valami zseniálisat alakít. A storyline egyszerű mégis zseniális, félreértések sorozata, amely során valahogy mégis egymásra találnak a szerelmesek. Mivel Brittany a Vogue-nak dolgozik ezért nem kevés divattal találkozhatunk, szal design és fashion mánok, feltétlen nézzétek meg!!! Homofóboknak nem ajánlom:D Éljen a tolerancia és a szerelem!!!!