2013. december 25., szerda

Köszönjük Joseph Gordon-Levitt!!

Dórika már akkor tudta, hogy Joseph Gordon-Lewittból nagy ember lesz, amikor még csak a "10 dolog amit utálok benned" című remekműben domborított, és ím, 2013-ban igencsak csúcs közeli állapotba jutott a Don Jon című drámával.
Az egy dolog, hogy a mai társadalomban sem népszerű bevallani, ha pornófüggő az ember, de ilyen nyíltan és őszintén erről az érzékeny témáról még nem nagyon láttam filmet se. A Don Jon telitalálat több téren.
Egyrészt bemutatja a családi hátteret, ami pszichológusok hada szerint minden problémának a gyökere. A sok meg nem beszélt dolog, az egymás mellett és nem egymással kommunikálva lejátszódó élet...
Aztán ott van az egyház fontos kérdése. A Don Jon nagyon világosan bemutatja a fiatalok számára talán legnagyobb problémát: tényleg azt csinálok, amit akarok és X db Üdvözléggyel és Y db Mi Atyánkkal kiváltottam? Tök mindegy hogy hétről hétre ugyanazokat a bűnöket gyónom meg? Még akkor is ugyanannyi Üdvözlégy van kiróva rám, ha pornózom agyba-főbe, mint, amikor normális párkapcsolatban élek?
Harmadrészt szépen rávilágít a társas-lét kölcsönösségeibe. Azokba a finomságokba, amikor az egyik fél egészen láthatatlanul, de irányítani akar, s nem egyenlő félként kezeli a másikat. Lehet Scarlett Johanson a legdögösebb csaj a "piacon", ha olyan akaratos és kontrollmániás amilyen, akkor bizony még Don Jon sem fog lemondani a már jól bevált pornójáról...
Negyedszer, ami a legevidensebb, a pornó nem igazi sex. A női nem tárgyként való kezelése, és köze nincs a hús-vér emberekhez.
És, hogy mi a tanulság? Azt talán a végén elhangzó kis monológ fejezi ki legjobban, amikor emberünk végre találkozik egy valós személlyel, aki nem bujkál álarcok mögé, nem játssza meg magát, nem játszmázik...

Íme (az angolul tudóknak:D, mert lusta vok lefordítani:D)
"I don't usually like it when a girl looks me right in the eye, and this girl does that a lot.
But I don't know what it is about her.
When she does it, I don't mind.
I just look right back at her, and pretty soon I'm hard as a fucking rock.
It's like she knows what I'm thinking. Or I know what she's thinking, or I don't know, it's that two-way thing. I fucking love it.
And I don't mean love like, "I love her, I wanna marry her." I'm definitely not thinking about all that shit.
And she's not either.
She can't.
I guess I just mean love like, you know, like when we're making love.
And while we're doing it, all the bullshit does fade away, and it's just me and her, right there, and yeah, I do lose myself in her, and I can tell she is losing herself in me, and we're just fucking lost together."

2013. december 24., kedd

HELLO_KARMIN_Párosan szép az élet

Kezdtem egy kicsit unni a szólóénekeseket, a fiú meg a lánycsapatokat, és akkor jött szembe velem Karmin. Nick és Amy valami fantasztikusan különös hangzással lepték meg a világot. Nem csak azért unikálisak, mert olyat nem nagyon látni, hogy egy fiú meg egy lány összeálljon, és zenélgessen, hanem a rappel kevert pop és rock is valami egyedi. A páros amúgy 2009-ben hozta létre a Karmin projektet, tehát még nem bepótolhatatlan a lemaradásunk:)
Az első albumukkal a "Hello"-val nem nagyon találkoztunk a magyar rádiókban, ellenben az "Acapellát" idén már nálunk is játszották, ami kifejezetten üdítően hatott a többi dallam mellett.
Az egy lány egy fiú kombóra Amerika is kezd ráérezni, nem véletlen hát, hogy az idei X-faktort egy ilyen duó, Alex és Sierra nyerte meg.
Most pedig következzen egy nóta Karminéktól és egy Alex&Sierrától.

Az a jó öreg vérvád...

Az egy dolog, hogy engem megszállott módon érdekelnek a zsidósággal kapcsolatos könyvek, de a történelmet és a fikciót ilyen jól ötvözve még nem nagyon láttam sehol.
Ariana Franklin 1170-es évek Angliájába repít minket vissza, ahol Cambridge környékén egyre több és több gyermek tűnik el. Mi sem egyszerűbb, mint ismételten a zsidókat vádolni az eseményekért. Előkerül hát a jó öreg vérvád -miszerint a zsidók keresztény gyerekek vérét sütik bele a pászkába Pészah közeledtével-, mint egyetlen lehetséges magyarázat. Cambridge várában azonban menedékre lelnek a zsidók, hiszen Henrik király védelmét élvezik -legnagyobb adófizetői lévén nem szeretné, ha bántódásuk esne:) Így egy kis egérutat nyernek, amíg ki nem derül az igazság -bár a nép nap, mint nap a vár kapuit ostromolja...
Aztán elkezd a történet egy kis Dr. Csont irányt venni, amikor megérkezik egy orvosnő, aki kiváló patológus hírében áll. Az előkerült tetemek egyre több információt árulnak el a gyilkos kilétéről, míg fény nem derül az összes apró részletre...
Természetesen a zord és veszélyes körülmények ellenére a történet nem nélkülöz egy enyhe romantikus vonalat is. Mindenesetre hosszú idő óta ez volt az a könyv, amit konkrétan nem tudtam letenni, inkább fennmaradtam éjszaka is...Akik nem bírják a hullákat, és a nagyon élethű bonctani leírásokat, azoknak nem ajánlom, amúgy MINDENKI OLVASSA EL!!!!