Protocoll a Radnótiban. Kritikus barátosnémmal Csillával:D Én azért mentem, hogy jól érezzem magam, és megfürdőzzek a színházi hangulat gyönyörében. Ő azért jött, mert Fekete Ernő ezért kapott POSZT trófát:) Szóval más szempontok alapján szemlélődtünk, de azért tőle szokatlan módon, ő is elégedetten távozott az előadásról. És igazából ennél nagyobb dícséret nem is kell a darabnak, de azért azoknak leírok egy pár apróságot, akik nem ismerik Pánczél Csilli barátnőmet:) A történet a mai Magyarországon játszódó, kortárs szösszenet. Fekete Ernő persze tényleg zseniális benne. Ő a protocollfőnök a külügyminisztériumnál, ami enyhén megterhelő munkakör. Hogy tovább bonyolítsuk az életét, csórókám még az unokanővérébe is beleszeret. Szóval nem egyszerűek a sivár hétköznapok. A szövegkönyv valami zseniális, olyan szófordulatokkal tarkítva, hogy a fülem kettéállt. Kedvenceim talán a "begombolkozott prüdéria", no meg a "bántóan normális" -amik mi nem vagyunk- voltak. Nézzétek, és okuljatok, és ne hagyjátok, hogy bedaráljanak a hétköznapok!!!
