Water for Elephants

Annyira, de annyira nehezemre esett nekiülni ennek a filmnek, hogy csak na:) Hogy miért? Mert Róbert Patiszon játszik benne, és a vámpíros fijú, hogy is mondjam szépen, nem éppen a szívem csücske. Viszont annyi jó kritikát hallottam már a filmről, hogy csak rászántam magam:) Christoph Waltz játékát már ismerheti a nagyérdemű a zseniálisan brilliáns Becstelen Brigantik-ból, így nem érhet minket nagy csalódás. Annyira nagy story nincs: Patiszon lecsapja Reese With-her-spoon-t (ez tom, h nagyon rossz, de rengeteget nevettem rajt' anno) Chris kezéről. Dirr-durr, csitt-csatt, és vámpírfijú ismét győzedelmeskedik:D A film hangulata kellemes, és ha másra nem, arra jó, hogy valami minimál betekintést nyerhessünk a cirkuszosok kemény világába. Nem mondom, hogy még 100x megnézném, de egynek jó volt. Jah, és végszó jogán egy fontos bölcsesség: az elefántok csak lengyelül értenek!!!

August Rush

Tegnap néztem meg két év után ismét ezt a remekművet. 2008-ban már láttam párszor, meg is könnyeztem rendesen (azóta ilyen téren javult a helyzet, mert most nem kellett zsepi:DXD), és a mostani után is úgy érzem: August Rush is a movie for all season!!!! A story egy kis srácról szól, aki sztem enyhén autisztikus:DXD Legalább is petit antiszoc, ellenben valami hihetetlen érzékeny hallása van. Elvben árva, de nem! A lányeg, hogy a zene hozza végül össze a szüleivel. Többet nem árulok el, tessék megnézni:D A felvételek egyszerűen gyönyörűek, a zene fantasztikus (komoly, rock, gospel -szóval jó kis összeállítás). Ide most csak a két kedvenc számomat raknám be, és nagyon-nagyon aláhúznám Jamia Simone Nash nevét. Remélem, hogy a közeljövőben még hallunk róla eleget, mert valami csoda ez a lány:) A képből már kiderült, hogy Johnathan Rhys Meyers is játszik a filmben <3. No meg persze Freddie Highmore neve is ismerősen csenghet (Csárli és a csokigyár, Spájdörwick krónikák:). Szóval nem szaporítom tovább a szót, jöjjön a két klip:)

An Education

Ma megint meghallgattam a Soundtrack-jét, ezért úgy döntöttem írok róla egy bejegyzést. Talán ahhoz tudnám hasonlítani a hangulatát, mint amikor ősszel surrognak a lehullott levelek a lábam alatt, közben még meleg napsugár simogatja az arcomat, de azért már kicsit érződik a tél közeledése. Angliában járunk, a '60as években -hangulat megalapozva:)-, és egy lány érett nővé válásának lehetünk tanúi. Lányiskola --> 30as pasika -->pofára esés --> feltápászkodás --> célok kitűzése, hardwork és siker:) Így tudnám röviden és tömören összefoglalni:) A hangulat mellett nagyon tanulságos, sztem a képek is nagyon szépek (mondjuk Angliáról meg Párizsról beszélünk, szóval ez alap:D). Tehát jó színészek (Carey Mulligan és Peter Sarsgaard), kiváló hangulat, gyönyörű ruhák és frizurák, no meg a kiváló zene. Egyet ide is biggyesztek, mert ez must! De persze a többibe is érdemes belehallgatni. Jah, és abszolútli ajánlom fijúknak és lányoknak is, mert nem nyáladzós!!:DXD

LMFAO

Eheheheheh:) Ezektől a srácoktól mindig jó kedvem lesz. Kis állatmintás gatyóban és partyszecsóban zúzzák, de kegyetlenül:) Jah, és tök sokat tanulhattunk tőlük az elmúlt időben, pl. hogy a vámpírokat pezsgővel írthatjuk a legkönnyebben (http://www.youtube.com/watch?v=UA8rcLvS1BY&ob=av2e). Jah, és azt is ők mondták, hogy álljunk össze mint két kicsi lego (We fit together like we were two legos -Scream My Name). Szóval LMFAO RULEZ és kész:) Jah, és ha vki meg szeretné tanulni, hogy mi is az a Shuffle, akkor az előző posztban már említett Nappytabs segít:

SYTYCD season 8

Habár a blogcímben nincs feltüntetve, a táncról még biztos számos bejegyzés fog szólni. Egyszerűen azért, mert rengeteg mindent el lehet vele mesélni szavak nélkül. Sőt... Amit talán még sokan nem tudnak rólam, hogy kissé sorozat-függő vagyok. Nem a ZS kategóriás szappanoperákra kell gondolni... Egyelőre nem sorolom fel őket, idővel úgyis előjönnek:) Lényeg a lényeg, hogy nyáron szünidő van!!! Suliban, színházban, sorozatok terén... Azonban hála Nigel Lythgoenak és Mary Murphynek, nem unatkoztam. A hihetetlenül zseniális, csakszuperlativuszokbantudokrólabeszélni SoYouThinkYouCanDance 8. szériájának lehettünk szem és fültanúi:) Egyszerűen nem lenne rá elég egy nap, hogy végig mondjam, mi minden fogott meg ebben a showban (itt jegyzem meg, hogy ilyenkor egy kissé sajnálom, hogy nem az USAban élek, mert különben úgy belógtam volna az előadásokra, mint a pinty:) Szóval, ahelyett, hogy szaporítanám a szót, belinkelem a legselegeslegkedvenceimet:) A koreográfusok közül egyértelműen Tabitha és Napoleon (Nappytabs), valamint Sonya Tayeh a kedvencek kedvencebbike:) Jah, és még egy érdekesség: itt tényleg a közönség dönt, nem úgy mint kishazánkban. Az a két táncos állt a döntőben, akire már az első alkalommal tettem volna a voksomat. Éééés, most lássuk a remekműveket!!

Abszolút kedvenc:)

<3

 fearless!!!!

B4

Muszájos Beyoncé legújabb albumáról írnom, mert minden nap megérint. És most nem a feminista hangvételű Run The Worldről beszélek (btw szerintem az a szám is hihetetlenül jó, főleg a klip, meg ahogy készült a klip), hanem az összes többi számról. Aki nem szereti a lírai számokat, bele se kezdjen az album hallgatásába. Aki viszont kicsit nyugisabb hangulatra vágyik/szerelmes/épp elhagyták/magányos/alkotó kedvében van etc., azoknak mind feltétel nélkül ajánlom. Az összes szám üt. Úgyhogy, ha tehetitek szerezzétek be (nem kapok a reklámért juttatást:)!

Legújabb klip az albumról:

Nine vs Burlesque

A héten kicsit musicales hangulatban voltam, úgyhogy két olyan filmet is csekkoltam, amit már réges régóta kinéztem magamnak.

 A Nine röviden egy megcsömörlött olasz rendezőről (Guido:) szól, aki az utóbbi időben már csak limonádékat tud kipréselni magából. Ezerrel igyekszik, hogy visszataláljon régi önmagához, de ez sehogysenem sikeredik. A történet végül is az ő szenvedéseiből és visszaemlékezéseiből kerekedik ki. És persze abból a kilenc nőről, akik a legnagyobb hatással voltak Guidora az évek során. Ahhoz képest, hogy telis-tele van híresebbnél híresebb színészekkel/zenészekkel (Daniel Day-Lewis, Marion Cotillard, Penélope Cruz, Sophia Loren, Kate Hudson, Judy Dench, Nicole Kidman, Fergie), hihetetlen vontatott az egész. Persze meg van a maga bája, hiszen van valami a hangulatában, ami kicsit melankólikus, mégis édeskés. Szóval, még ha a filmet nem is lehet olyan nagyra értékelni, a zene mindenképpen zseniális. A soundtracket mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom, mert vannak benne kis pezsgős-vidám számok, de mélyen szántókkal is találkozhatunk. Ráadásul Penélope akcentusos angol muzsikája tényleg megér egy misét:) Nálam mégis a Cotillard által előadott Take it all ütötte a legnagyobbat.

Burlesque, burlesque...<3 Egyszerűen zseniális. Nem azért, mert valami hihetetlenül gondolkodtatós, tekervényes filmről van szó, hanem azért, mert úgy, ahogy van jó. Nézi és hallgatja az ember, és minden a helyén van. A történet viszonylag egyszerű: egy kisvárosi lány (Christina Aguilera) többet akar az élettől, mint sem egy zsákfalu csaposaként elhervadni. Így hát kalap-kabát, és irány a nagyváros. Hangja van- ezen mondjuk nem lepődünk meg-, táncolni tud -ezen se döbbenünk meg-, és rendesen oda is teszi magát. A Burlesque nevű szórakozóhelyen (vezetője Cher) kezd először pincérként dolgozni, majd amikor a táncos lányok között üresedés lesz (hippihoppi teherbe esik az egyik jóerkölcsű lányzó:), bedobja magát a mi Christinánk, és  onnantól kezdve ő a "lead". A látvány és a zene magáért beszél.
Hogy valamelyest összevessem a két művet: a Burlesquet akárhányszor meg tudnám nézni, a Nine elég volt egyszer. DE! A zeneszerzőknek gratula, mert tényleg zseniálisat alkottak<3.

Miért is kezdtem bele?

Nem nehéz kitalálni, hogy az erre tévedt olvasó mire is számíthat. Könyv/Színház/Film/Zene:) Az általam látottakra és hallottakra reflektálok, főleg azért, hogy megmaradjon. Ez is egy kicsit nyomhagyás...