2013. november 28., csütörtök

Panic on board:) Frenchkiss a Pincéből

A Pinceszínház jó lóra tett azzal, hogy ebben az évadban nehoz egy pár francia darabot is. Dórikának megtetszett a sztori, így meg sem látta a 18-as karikát, meg a prüdériából már úgyis régen kinőtt, így lemászott a Pincébe.
Első nagy mosolyt az csalta az arcára, hogy a színen megjelent Sanyi, aki amúgy az X-faktorban animátor, és tiszta idióta. Na, akkor már sejtette a görög kislány, hogy nem fog unatkozni a két felvonásos darab alatt.
Musicalről van szó, még mielőtt ez az aprócska, ám annál fontosabb részlet lemaradna. Gallusz Nikiről még csak tudja az ember, hogy van hangja, na de a többiek...És pedig, de:D Bizony nem bántotta Dórika fülét egyetlen "note" sem.
Első felvonásban szinte ráömlesztik az emberre a sok-sok megbotránkoztató dolgot -de hiszen mit várunk a franciázástól-, mindezt azonban egy olyan feldolgozható módon teszik, hogy nem fájdul meg belé a nép feje. Aztán a második felében jön a feloldozás, amin Dórika még jobban hahotázik -a körülötte ülők legnagyobb örömére.
Hogy a storyról is szóljak egy-két szót: a Titanas fedélzetén vagyunk, ahova mindenki másért teszi fel kis tappancsát. Gruppen, lehúzás, porno:D (Csak azért mondom, h aki ezeket a témákat említés szintjén sem tudja megemészteni, az ne menjen:D) De, hogy ezek az életutak hogyan fognak egymásba fonódni, az legyen meglepetés.
A magyar szöveget Pataricza Eszter és Frenkó Zsolt fordította, tehát készüljünk a legagyamentebb dolgokra. Jah, és Dórikának Nádasi Veronika személye is új volt, de teljesen magára ismert az idijótájában, és rájött, hogy mégis csak színésznőnek kellett volna mennie...:)

2013. november 23., szombat

Hot this week- Videoklipek

Valószínűleg nem fogok minden héten ilyen bejegyzést csinálni, de ma muszájos volt. Annyi szuper klip jött ki a héten, hogy most csak nemes egyszerűséggel ideömlesztem őket:D
Kezdem az új személyes kedvenccel, Ella Eyre-val, aztán itt lesz JessieJ Mennydörgése, Katy Perry Feltétel nélküli szeretete, Rebecca Fergusson Szabadsága is.

1. Ella Eyre - Deeper


2. JessieJ - Thunder

3. Katy Perry - Unconditionally

4. Rebecca Fergusson - Freedom

+1 Studiófelvétel a Bastille-tól

+1 tánckoreo a LittleMixtől



2013. november 20., szerda

MÜPA-ba mentem, igazságra leltem

A MüPa egyik újítása, hogy a modern cirkuszt becsempészte az épület falai közé. A Cirque du Soleil-hez hasonlóan színvonalas előadásokat láthatunk, most éppen a Finzi Pasca társulat "La verita", azaz Az Igazság című darabját.
A La verita valójában egy életre kelt Dalí festmény, mellyel még azok is közelebb kerülhetnek a teljesen szürreális Dalí művészetéhez, akik teljességgel a sötétben tapogatóztak egy-egy festménye láttán.
A show legelején "Operaház fantomja" feeling ragadott magával, mert ahogy az olaszok el kezdtek angolul beszélni, az teljesen a "Primadonnára" hajazott:)
Aztán azt hittem, hogy Dr. Parnassus rángatott magával egy teljesen ismeretlen, álomszerű világba.
A hihetetlen akrobatikus elemek mellett olyan könnyed humor jellemezte az egész előadást, hogy az ember nem tudta, hogy nevessen, vagy görcsbe ránduljon a hasa a hajmeresztő mozdulatsorok láttán. És akkor még nem is beszéltünk a rengeteg szürreális elemről, hogy mit is keresnek az orrszarvú fejjel megáldott emberkék meg a bikafejű talicska és társaik a színpadon. A hangzásvilága is magával ragadó -folyamatosan élő zene kíséri a darabot, melyet olasz-francia nyelven adnak elő a művészek. A fényjátékról már nem is beszélve, amely a hatalmas textilvászonra vetítve egyszerűen lélegzetelállító.
Többek között az is kiderül a darabból, hogy az igazságnak mentolos cukorka íze van, és hogy a rúdtánc legalább olyan művészi kifejező eszköz, mint pl. a balett.
És, hogy ki álmodta mindezt színpadra? Nem más, mint Daniele Finzi Pasca, aki már bizony büszkélkedhet a Cirque du Soleilnek írt művel is. Magát a La verita című előadást egy műgyűjtőtől kapott Dalí festmény -az Őrült Trisztán- okán alkotta meg Daniele.
Csak ismételni tudom magam, ha legalább akkora kérdőjelek vannak a fejedben Dalíval kapcsolatban, mint bennem, akkor ezt a showt mindenképp ajánlom, mert közelebb hozza azt a szürreális világot, melyben élt, mozgott és alkotott a művész.

2013. november 18., hétfő

VÉRSZIPOLY- avagy mit nézzünk a Thália Mikron

Ahogy elsötétült a terem,
S egyre hangosabban lüktetett az erem,
Egyre inkább csak abban reménykedtem,
Hogy nevetéstől magam összepisilhessem:D:D

És tényleg így történt. A darab olyan, mintha a Frédi és Bénit keresztezték volna a Tvájlájttal:) Már csak azért is el szerettem volna menni a Tháliába, mert teljesen leakadtam azon a tényen, hogy Bárány Ferenc és Philipp István (a rímhányó Romhányi tanítványa) már a nyolcvanas években vámpír-romanti-komédiát álmodott a színpadra. Stephenie Meyer még csak járni tanult, amikor a magyarok -a világot megelőzve- már tudták, hogy mi lesz itt a trend:D:D Az egész mű amúgy zseniális, jómagam és Anett nagyokat hahotáztunk. A különböző karakterek hihetetlen jók. Személyes kedvenc a Banya és a Bérszipoly lett, mert amit ezek ketten levágtak...Már csak azért érdemes volt beülni.
Az egész szösszenet csak egy felvonásos, de minden perce élvezet. Nem ül le a darab a hihetetlenül nehéz műfaj ellenére sem. Nem repkednek erőltetett rímek.
Csak, hogy magáról a storyról is szóljak: egy unott kis grófnő meghal a vágytól, hogy végre egy vámpíré lehessen, hisz a vidéki kúrián nem sok izgalom történik:) Gondol egyet a kastély ura, és bérel egy álvámpírt (alias Bérszipolyt), akinek meg kéne ijeszteni őnaccságát, hogy eme szentimentumot verje ki fejecskéjéből. A megfélemlítés olyan "jól" sül el, hogy a színen megjelenik egy originál vámpír is:) És itt kezdődnek a bonyodalmak...
Tehát tessék Mikroszínpadozni!!!

2013. november 9., szombat

Ella Eyre- Keep an Eye on Her

Nem szokásom kampányolni senkiért, de aki jó, az jó. Aki pedig kiváló, az Ella Eyre. Ahogy a címben is mondtam vala, érdemes lesz egy szemünket rajta tartani, mert bizton állítom, hogy a közeljövőben még sokat fogunk róla hallani.
A Rudimentallal -akiről a közeljövőben muszáj leszek szintén írni egy kisebb lélegzetvételű dicsőítést- közösen megalkotott "Waiting all night"-tal robbant be a köztudatba. Azóta már dolgozott együtt a Bastille-jal, akiket szintén megimádtam mostanság, Whiz Kalifával, Tinie Tempah-val és még pár másik jómadárral:)
Az egy dolog, hogy szemtelenül fiatal (19) a kisasszony, de hogy van ilyen betyár jó hangja?!! Mindenesetre készítsük füleinket, mert December 22-én kijön első EP-je, a Deeper!!!
És, akkor még egyszer, íme a Rudimentallal közösen kreált mű:

A kék angyal, avagy egy zsarnok vége

Amikor Patrival beültünk a darabra, még nem tudtam, hogy akarom-e látni Polgár Csabi farkincáját, de Sophia hercegnőt kér(d)és nélkül is megmutatta nekünk.:)
A darabról amúgy már akkor tudtam, hogy nekem szól, amikor a Theodor névvel megáldott iskolaigazgató, azzal próbálta megnyerni szeretőjét magának, hogy "veszek neked csincsillát!!!". Nálam innentől szalagszakadás, és vinnyogó röhögés -Patrinál szintén:D A műértő közönségnek persze lövése sem volt, hogy a kis szőrcsomók mitől olyan mulatságosak. Aztán, amikor később a "görög nyelv tanulása a legmegfizethetőbb szórakozás napjainkban", nah, akkor ismét szakadás -minden téren:D A story kis összefoglalóját mindenhol elolvashatjátok, de azért pár szóban: A kék angyalt (film) 1930-ban mutatták be Németországban, Marlene Dietrich főszereplésével. A darab egy csökött agyú tanárról szól, aki lépten-nyomon gáncsolja diákjait, amíg ő is bele nem esik Lola mézes-mázos csapdájába. Lola, aki egy kis kurtizán-énekesnő, mindenkit hihetetlen ügyességgel csavar kisujja köré:) Ami azonban igazán üt a darabban, azok a Kiss Judit Ágnes által költött dalok:) Ha valaki meg szeretné nyerni az Eurovíziós dalfesztivált, csak vele írasson szöveget, senki mással:D
Ami számomra döbbenetes volt még, hogy egy ilyen könnyed darabban, hogy el tudták bújtatni az 1930-as évek német közhangulatát. Félelmetes, ahogy megjelennek a náci eszmék a mindennapokban. Talán csak azok veszik ezt észre a nihil közepette, akik igazán figyelnek. Megjelenik az "übermensch" gondolata, meg, hogy kitől, hogyan kéne megtisztítani az országot...Szórakoztató és egyben elgondolkodtató darab. Mindenkinek ajánlom!!!

2013. november 3., vasárnap

Álomkommandó, avagy könnyeim végnélküli áradata

Aki ismer, az tudja, hogy nekem a Holokauszttal való foglalkozás nem csak munka, hanem annál több, elhívatás. Az intolerancia, a kisebbségekkel szembeni gyűlölet elleni küzdelem szerintem mindannyiunk kötelessége. Ehhez a témához napjaink -szerintem- legzseniálisabb gondolatébresztgetője a Pesti színház legújabb darabja: Az álomkommandó. Sütő párhuzamos történetei, ahogy a diktatúrákat bemutatja valami hihetetlen, lélegzetállító módon. Ebben az esetben szó szerint volt, ahol nem kaptam levegőt, mert fojtogatott a látvány, ahogy beleette a gondolat magát az agyamba, hogy innen menekülni kéne, mert a pokol tornácán vagyok. Ilyen "élmény" volt ez a darab. Nagyon ritka az olyan mű, ahol ilyen mélységekig beleláthatunk az egyes személyek jellemvonásaiba, gondolataiba, félelmeibe. Ahogy az Auschwitz-Birkenaui jelenetek peregnek szemünk előtt, menekülne az ember, de csak kábán ül a székében. Nem tud mozdulni, ahogy azok a Sonderesek sem, akik a túlélésért küzdöttek nap, mint nap. Sokszor esik ki olyan mondat a szánkon, hogy ezt meg azt csináltam volna XY helyében, de amikor a félelem megbénít. A rettegés családtagjainkért, életünkért...Ez az, amire nem lehet felkészülni.
A második rádöbbenést pedig az okozza, hogy bizony felismer az ember jeleket, melyek mostanában is kezdenek fel-feltűnni, figyelmeztetésként, hatalmas felkiáltójelekként nyújtóznak az ég felé, hogy EZT NEM KÉNE MEGISMÉTELNI!!! ILYEN MÁR VOLT!!! Hát ne engedjük, hogy még egyszer idáig fajuljanak a dolgok. Hogy nem merjük kinyitni a szánkat, hogy érdektelenek vagyunk más szenvedésével kapcsolatban, hogy abba a hiú reménybe ringatjuk magunkat, hogy majd minden jobb lesz idővel...
Ilyen gondolatok jutottak eszembe a darab közben...És talán a lényeg MERJÜNK GONDOLKODNI, MERJÜNK NEMET MONDANI A ROSSZRA. Mert bizony bárkiből lehet áldozat, de elkövető is...

Halcyon Days

Most, hogy egy jó 7 hónapot rápihentem erre a blogolásra, időszerűnek érzem bepótolni a sok csodajó dolgot, amit megéltem. Mert volt ám egy tonna könyv, jó pár színház és film nah meg zene is, ami hatással volt rám úton-útfélen.
Most épp Elliet hallgatom -miközben Szikora Robi magyarázza bizonyítványát az X-faktorban-,úgyhogy most erről az albumkáról kell néhány dicsérő szót ejtenem. Merthogy zseniális! A hangzásvilág az valami fenomenális, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Mintha valami időn kívül álló világba repítene, ahol még mindig béke és nyugalom honol. A teljes békében és egyensúlyban való lebegés. Azt sem értem, hogy hogy lehet valakinek ennyire autentikus hangja. Mert 2013-ban gondolhatná azt az ember, hogy már mindenféle hangot hallott már. XY hangja hasonlít erre meg arra az énekesére. No de Ellie hangja csak a sajátjára hasonlít. És a dalok mélysége, az a másik dolog ami megfogja az embert. Nem is tudok nagyon kiemelni egy dalt sem, mert mindegyik valamiért gyönyörű. egyedülálló. Persze a rádiólistára nem kerülhet fel minden, de azt hiszem elég jól sikerült kiválasztani a populárisabb nótákért rajongók számára az Anything can happen-t meg a Burn-t, no meg a Calvin Harrissel közös I need your love című szösszenetet:)
De most csakazértis valami mást linkelek ide be:) Mindenki izzítsa be az elemlámpáját és füleljen jól!:)