A darabot Parti Nagy Lajos írta, tehát alap a rengeteg szóvirág, a szókimondás és az odamondós szóhasználat. A történet Sárbogárdi Jolán MÁV alkalmazott sivár életéről szól, és az ő kitörési vágyáról. Az unalomból való kiszakadási lehetőséget darabjának színpadra vitelében látja, amihez persze nem kíván hozzájárulni senki. Megváltozik-e valaha Sárbogárdi Jolán élete? Kitör-e az ibusári élet sivárságából? To be continued only in your fantasy...
És akkor az okfejtés, hogy miért is ütött hatalmasat ez a darab. A napokban beszélgettem Anett barátnőmmel a társadalomba való beilleszkedésről. Az elvárásokról, amik az emberre nehezednek. Érdemes beállni robotnak, és meggyilkolni magunkban minden kreativitást, minden álmot? Vagy a legtöbb embernek nincsenek is nagy álmaik, nem szeretnének mást csak egyik napról a másikra valahogy eltengődni? Megtapasztalják ők egyáltalán a felhőtlen, egetrengető, torokszorító ugyanakkor teljes tüdőből üvöltő boldogságot? A legtöbb ember annak ellenére, hogy nap mint nap panaszkodik nem akar kitörni? Vagy csak annyira kilátástalannak ítélnek mindent, hogy már a kedvük is elment attól, hogy az unalom, a betagozódás, a sivárság ellen tegyenek valamit? Egyáltalán feladhatjuk? Van olyan opció? Mert szerintem nincs!! Az utolsó lehelletig küzdeni kell, hogy azt tehessük, amit szeretnénk. Persze most mindenki mondhatja, hogy Dórika nem úgy van az. Ott a család, ott a devizahitel, stb. Nem lehet csak úgy kiugrani. De miért nem??? Nem lehet, hogy nincs esély. Kell, hogy legyen és kész. Én legalább is így akarom élni az életemet. Megtalálni az álmomat és utána el nem ereszteni SOHA!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése