Katonában jártam, Cigányokat láttam...:D Nem, nem vagyok rasszista, tényleg ez a darab címe. A Katonába általában gondolkozni jön az ember -nevetni én az Örkénybe szoktam járni:)-, így ez a darab is igen mélyre sikerült. Az egész story nagyon lightosan indul: vidéken vagyunk, a cigányok épp húzzák a talp alá valót a helyi kiskocsmában. Megismerkedünk szép lassan a szereplőkkel, hogy aztán eljussunk a csúcspontig, a gyilkosságig. Aki látta a "Csak a szél" című filmet, annak nem lesz újdonság a mondanivaló, de színházról lévén szó, nyilván más eszközökkel magyarázza el a történetet. Számomra a legkülönösebb az volt az egészben, hogy egyik figura sem volt különösebben szerethető. Nem Hollywoodi maszlag, ahol a lényeg, hogy vkivel azonosuljunk, és ezáltal beleolvadjunk magunk is a történetbe. Itt kőkemény gondolkoztatásról van szó. Szépen kirajzolódik, hogy ahogy a cigányok, úgy a fehérek füle mögött is jócskán van egy nagy adag vaj. Egyik sem jobb a másiknál. Belekukkanthatunk a kultúrális különbségek sűrűjébe, pőrén, ahogy azok vannak. Nem akar a darab semmit se lenyomni a torkunkon. Egyszerűen reflektorfénybe helyezi azt, ami általában a felszín alatt marad a mindennapokban. Ez a szimpatikus ebben. Egyik fél igazát sem bizonygatja, egyszerűen bemutatja a valóságot, ahogy az van.
