A darabról amúgy már akkor tudtam, hogy nekem szól, amikor a Theodor névvel megáldott iskolaigazgató, azzal próbálta megnyerni szeretőjét magának, hogy "veszek neked csincsillát!!!". Nálam innentől szalagszakadás, és vinnyogó röhögés -Patrinál szintén:D A műértő közönségnek persze lövése sem volt, hogy a kis szőrcsomók mitől olyan mulatságosak. Aztán, amikor később a "görög nyelv tanulása a legmegfizethetőbb szórakozás napjainkban", nah, akkor ismét szakadás -minden téren:D A story kis összefoglalóját mindenhol elolvashatjátok, de azért pár szóban: A kék angyalt (film) 1930-ban mutatták be Németországban, Marlene Dietrich főszereplésével. A darab egy csökött agyú tanárról szól, aki lépten-nyomon gáncsolja diákjait, amíg ő is bele nem esik Lola mézes-mázos csapdájába. Lola, aki egy kis kurtizán-énekesnő, mindenkit hihetetlen ügyességgel csavar kisujja köré:) Ami azonban igazán üt a darabban, azok a Kiss Judit Ágnes által költött dalok:) Ha valaki meg szeretné nyerni az Eurovíziós dalfesztivált, csak vele írasson szöveget, senki mással:D
Ami számomra döbbenetes volt még, hogy egy ilyen könnyed darabban, hogy el tudták bújtatni az 1930-as évek német közhangulatát. Félelmetes, ahogy megjelennek a náci eszmék a mindennapokban. Talán csak azok veszik ezt észre a nihil közepette, akik igazán figyelnek. Megjelenik az "übermensch" gondolata, meg, hogy kitől, hogyan kéne megtisztítani az országot...Szórakoztató és egyben elgondolkodtató darab. Mindenkinek ajánlom!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése