A La verita valójában egy életre kelt Dalí festmény, mellyel még azok is közelebb kerülhetnek a teljesen szürreális Dalí művészetéhez, akik teljességgel a sötétben tapogatóztak egy-egy festménye láttán.
A show legelején "Operaház fantomja" feeling ragadott magával, mert ahogy az olaszok el kezdtek angolul beszélni, az teljesen a "Primadonnára" hajazott:)
Aztán azt hittem, hogy Dr. Parnassus rángatott magával egy teljesen ismeretlen, álomszerű világba.
A hihetetlen akrobatikus elemek mellett olyan könnyed humor jellemezte az egész előadást, hogy az ember nem tudta, hogy nevessen, vagy görcsbe ránduljon a hasa a hajmeresztő mozdulatsorok láttán. És akkor még nem is beszéltünk a rengeteg szürreális elemről, hogy mit is keresnek az orrszarvú fejjel megáldott emberkék meg a bikafejű talicska és társaik a színpadon. A hangzásvilága is magával ragadó -folyamatosan élő zene kíséri a darabot, melyet olasz-francia nyelven adnak elő a művészek. A fényjátékról már nem is beszélve, amely a hatalmas textilvászonra vetítve egyszerűen lélegzetelállító.
Többek között az is kiderül a darabból, hogy az igazságnak mentolos cukorka íze van, és hogy a rúdtánc legalább olyan művészi kifejező eszköz, mint pl. a balett.
És, hogy ki álmodta mindezt színpadra? Nem más, mint Daniele Finzi Pasca, aki már bizony büszkélkedhet a Cirque du Soleilnek írt művel is. Magát a La verita című előadást egy műgyűjtőtől kapott Dalí festmény -az Őrült Trisztán- okán alkotta meg Daniele.
Csak ismételni tudom magam, ha legalább akkora kérdőjelek vannak a fejedben Dalíval kapcsolatban, mint bennem, akkor ezt a showt mindenképp ajánlom, mert közelebb hozza azt a szürreális világot, melyben élt, mozgott és alkotott a művész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése