What we do in the shadows

A film magyarul a 'Hétköznapi vámpírok' nevet viseli. Én speciel semmilyen beharangozást nem is hallottam róla, pedig ez a film hatalmasat üt. Fura, nem fura, de szeretem a jó kis vámpíros filmeket. Itt nem a Twilightra meg a hasonló nyálas dolgokra gondolok! A Van Helsing meg az Underworld trilógia, vagy akár a mostanság megjelent Dracula untold kicsit jobban fedi a vámpírokról alkotott képemet:) (Nyilván tisztában vagyok vele, hogy nincsenek! De értsétek jól a dolgot!)
Ez a film viszont úgy mesél a kis vérszívókról, hogy kikészül az ember a nevetéstől. A több száz éves vámpírok, ahogy a mai világot látják. Nem tudnak túllépni egy csomó korukbeli -mármint amikor vámpírrá avanzsáltak- dolgon. Olyan, mintha még mindig 200-1000 évvel ezelőtti korban ragadtak volna. Fogalmuk nincs, hogy mi a normális öltözködés, milyen modern technológia veszi őket körül etc. Ezen felül zseniális választás, hogy olyan az egész film, mintha te vennéd fel egy kis handycam-mel. Neked magyarázzák el életük minden kis rezdülését, de mindez egyáltalán nem erőltetett. Persze felbukkannak a zombik és a vérfarkasok is. És hogy a film miért pont Új-Zélandon játszódik? Mert ők rendezték. (Eddig csak egy Új-Zélandi ismerősöm van, de ezután a film után -no meg a múltkori zseniális Black Sheep című film után- muszáj kicsit körülnéznem azon a tájékon, mert ezek a népek tuti nem százasak. Persze csak a szó jó értelmében:D)
Hihetetlenül szerethető film. Mindenkinek ajánlom (meg az IMDB sem véletlen adott 7,6 pontot...)

I'm back w JURASSIC WORLD 3D

Olyan sok minden volt az életemben az utóbbi évben, hogy szinte teljesen kiment a fejemből, hogy anno még elkezdtem egy blogot. Ugyanúgy film, könyv, színház és zene rajongó vagyok mint eddig, csak beszámolni már lusta voltam:D
Na de ez a film:D Hát erről muszáj írnom. Annyira rá voltam készülve már hónapokkal ezelőtt, hogy újranéztem a Jurassic Parkot:) Kivételesen nem Cinema Citybe, hanem Mi mozinkba mentünk, és gyerekek...hát azt kell mondjam, hogy ez a technológia eskü jobb, mint a Cinema Citys. Ne kérdezzétek, hogy hogy működik, mert lövésem sincs, de szuper volt. Szirmai úr kritikájával egyetértek. Story, az kb CTRL+C CTRL+V a Jurassic Parkhoz képest, de amikor ott van rajtam a szecsó, és rohannak felém/mellettem/előttem a dinók, akkor tényleg KIT ÉRDEKEL A STORYLINE??:DXD

Szóval ne számítsunk semmi újra. Ugyanaz a sziget, ugyanaz a story. No de a dinók!! Nem véletlen ezt a Mosasaur-os képet tettem be, mert ez az állatka szerintem mindent űberelt. A T-Rex -csórikám- kb. labdába se tudott rúgni az új atrakciók mellett. És az a teamwork, amivel a végén a három jópajtás - T-Rex, Raptor és Mosasaur- elintézik a dolgokat. Egyedül azt hiányoltam, hogy a meló után, mint aki jól végezte dolgát, legurítsanak egy jó pofa sört, és lábukat feltéve élvezzék az embermentes nyugodalmat:D
Szóval, mindenki nézze meg! Aki eddig nem nézett Jurassic Parkot, az azért, aki meg dinó mániás, annak nem kell magyaráznom, hogy miért:D

Az étel, mely összehoz

Az utóbbi két hétben két olyan gasztro-filmet is láttam, ami frenetikusan jó. Elsőként a Séf című szuperjó filmet ajánlanám mindenki szíves figyelmébe. Először annyira nem is érdekelt volna, mert nem vagyok valami nagy gasztro-bubus, de aztán megláttam, hogy Sofia Vergara is játszik benne:D Nah, én imádom ezt a kolumbiai csajt, mert olyan akcentussal beszéli az angol nyelvet, hogy mindig kifexem a röhögéstől. Tehát, gondoltam, ha máson nem, majd azon jót mulatok. De aztán a film teljesen bevonzott. Tényleg izgultam a főhősért, aki egy joggal vérig sértett séf -ha az én extra jó kajámat így fikázzák, akkor én biztos nem állok meg az üvöltözésnél:)-, aki felmond az étteremben, melyet az idióta Dustin Hoffmann vezet... Így hát elutazik exével Miamiba, hogy közös porontyukra bébisintérkedhessen. És, hogy mi sül ki az útból? A sok finom kaja mellett egy virágzó apa-fiú kapcsolat, és..... de az már spoiler alert lenne:D

A másik film, amin pedig ma készültem be, az a "Az élet ízei" című film. Nekem Helen Mirren általában garancia a jó filmre, és most sem csalódtam. Nem valami tingli-tangli főzzünk együtt és jól egymásba szeretünk storyról van itt szó. Hihetetlen mélységeket érint a film, attól kezdve, hogy milyen nehezen is lépünk ki a komfort zónánkból, odáig, hogy mennyire is vagyunk mi európaiak toleránsak, és mekkora sokszínűség is van a világban. És ezt mind a francia és indiai konyhán keresztül mutatja be a Steven Spielberg és Oprah Winfrey által alaposan megtámogatott film. Elég az hozzá, hogy a héten én biztos benézek egy indiai étterembe egy kis samosáért, mert a lelkemet ugyan táplálta a film, de az étvágyamat csak még jobban meghozta. Éljen a tolerancia, és éljenek a kiváló ételek!

Köszönjük Joseph Gordon-Levitt!!

Dórika már akkor tudta, hogy Joseph Gordon-Lewittból nagy ember lesz, amikor még csak a "10 dolog amit utálok benned" című remekműben domborított, és ím, 2013-ban igencsak csúcs közeli állapotba jutott a Don Jon című drámával.
Az egy dolog, hogy a mai társadalomban sem népszerű bevallani, ha pornófüggő az ember, de ilyen nyíltan és őszintén erről az érzékeny témáról még nem nagyon láttam filmet se. A Don Jon telitalálat több téren.
Egyrészt bemutatja a családi hátteret, ami pszichológusok hada szerint minden problémának a gyökere. A sok meg nem beszélt dolog, az egymás mellett és nem egymással kommunikálva lejátszódó élet...
Aztán ott van az egyház fontos kérdése. A Don Jon nagyon világosan bemutatja a fiatalok számára talán legnagyobb problémát: tényleg azt csinálok, amit akarok és X db Üdvözléggyel és Y db Mi Atyánkkal kiváltottam? Tök mindegy hogy hétről hétre ugyanazokat a bűnöket gyónom meg? Még akkor is ugyanannyi Üdvözlégy van kiróva rám, ha pornózom agyba-főbe, mint, amikor normális párkapcsolatban élek?
Harmadrészt szépen rávilágít a társas-lét kölcsönösségeibe. Azokba a finomságokba, amikor az egyik fél egészen láthatatlanul, de irányítani akar, s nem egyenlő félként kezeli a másikat. Lehet Scarlett Johanson a legdögösebb csaj a "piacon", ha olyan akaratos és kontrollmániás amilyen, akkor bizony még Don Jon sem fog lemondani a már jól bevált pornójáról...
Negyedszer, ami a legevidensebb, a pornó nem igazi sex. A női nem tárgyként való kezelése, és köze nincs a hús-vér emberekhez.
És, hogy mi a tanulság? Azt talán a végén elhangzó kis monológ fejezi ki legjobban, amikor emberünk végre találkozik egy valós személlyel, aki nem bujkál álarcok mögé, nem játssza meg magát, nem játszmázik...

Íme (az angolul tudóknak:D, mert lusta vok lefordítani:D)
"I don't usually like it when a girl looks me right in the eye, and this girl does that a lot.
But I don't know what it is about her.
When she does it, I don't mind.
I just look right back at her, and pretty soon I'm hard as a fucking rock.
It's like she knows what I'm thinking. Or I know what she's thinking, or I don't know, it's that two-way thing. I fucking love it.
And I don't mean love like, "I love her, I wanna marry her." I'm definitely not thinking about all that shit.
And she's not either.
She can't.
I guess I just mean love like, you know, like when we're making love.
And while we're doing it, all the bullshit does fade away, and it's just me and her, right there, and yeah, I do lose myself in her, and I can tell she is losing herself in me, and we're just fucking lost together."

HELLO_KARMIN_Párosan szép az élet

Kezdtem egy kicsit unni a szólóénekeseket, a fiú meg a lánycsapatokat, és akkor jött szembe velem Karmin. Nick és Amy valami fantasztikusan különös hangzással lepték meg a világot. Nem csak azért unikálisak, mert olyat nem nagyon látni, hogy egy fiú meg egy lány összeálljon, és zenélgessen, hanem a rappel kevert pop és rock is valami egyedi. A páros amúgy 2009-ben hozta létre a Karmin projektet, tehát még nem bepótolhatatlan a lemaradásunk:)
Az első albumukkal a "Hello"-val nem nagyon találkoztunk a magyar rádiókban, ellenben az "Acapellát" idén már nálunk is játszották, ami kifejezetten üdítően hatott a többi dallam mellett.
Az egy lány egy fiú kombóra Amerika is kezd ráérezni, nem véletlen hát, hogy az idei X-faktort egy ilyen duó, Alex és Sierra nyerte meg.
Most pedig következzen egy nóta Karminéktól és egy Alex&Sierrától.

Az a jó öreg vérvád...

Az egy dolog, hogy engem megszállott módon érdekelnek a zsidósággal kapcsolatos könyvek, de a történelmet és a fikciót ilyen jól ötvözve még nem nagyon láttam sehol.
Ariana Franklin 1170-es évek Angliájába repít minket vissza, ahol Cambridge környékén egyre több és több gyermek tűnik el. Mi sem egyszerűbb, mint ismételten a zsidókat vádolni az eseményekért. Előkerül hát a jó öreg vérvád -miszerint a zsidók keresztény gyerekek vérét sütik bele a pászkába Pészah közeledtével-, mint egyetlen lehetséges magyarázat. Cambridge várában azonban menedékre lelnek a zsidók, hiszen Henrik király védelmét élvezik -legnagyobb adófizetői lévén nem szeretné, ha bántódásuk esne:) Így egy kis egérutat nyernek, amíg ki nem derül az igazság -bár a nép nap, mint nap a vár kapuit ostromolja...
Aztán elkezd a történet egy kis Dr. Csont irányt venni, amikor megérkezik egy orvosnő, aki kiváló patológus hírében áll. Az előkerült tetemek egyre több információt árulnak el a gyilkos kilétéről, míg fény nem derül az összes apró részletre...
Természetesen a zord és veszélyes körülmények ellenére a történet nem nélkülöz egy enyhe romantikus vonalat is. Mindenesetre hosszú idő óta ez volt az a könyv, amit konkrétan nem tudtam letenni, inkább fennmaradtam éjszaka is...Akik nem bírják a hullákat, és a nagyon élethű bonctani leírásokat, azoknak nem ajánlom, amúgy MINDENKI OLVASSA EL!!!!

Panic on board:) Frenchkiss a Pincéből

A Pinceszínház jó lóra tett azzal, hogy ebben az évadban nehoz egy pár francia darabot is. Dórikának megtetszett a sztori, így meg sem látta a 18-as karikát, meg a prüdériából már úgyis régen kinőtt, így lemászott a Pincébe.
Első nagy mosolyt az csalta az arcára, hogy a színen megjelent Sanyi, aki amúgy az X-faktorban animátor, és tiszta idióta. Na, akkor már sejtette a görög kislány, hogy nem fog unatkozni a két felvonásos darab alatt.
Musicalről van szó, még mielőtt ez az aprócska, ám annál fontosabb részlet lemaradna. Gallusz Nikiről még csak tudja az ember, hogy van hangja, na de a többiek...És pedig, de:D Bizony nem bántotta Dórika fülét egyetlen "note" sem.
Első felvonásban szinte ráömlesztik az emberre a sok-sok megbotránkoztató dolgot -de hiszen mit várunk a franciázástól-, mindezt azonban egy olyan feldolgozható módon teszik, hogy nem fájdul meg belé a nép feje. Aztán a második felében jön a feloldozás, amin Dórika még jobban hahotázik -a körülötte ülők legnagyobb örömére.
Hogy a storyról is szóljak egy-két szót: a Titanas fedélzetén vagyunk, ahova mindenki másért teszi fel kis tappancsát. Gruppen, lehúzás, porno:D (Csak azért mondom, h aki ezeket a témákat említés szintjén sem tudja megemészteni, az ne menjen:D) De, hogy ezek az életutak hogyan fognak egymásba fonódni, az legyen meglepetés.
A magyar szöveget Pataricza Eszter és Frenkó Zsolt fordította, tehát készüljünk a legagyamentebb dolgokra. Jah, és Dórikának Nádasi Veronika személye is új volt, de teljesen magára ismert az idijótájában, és rájött, hogy mégis csak színésznőnek kellett volna mennie...:)