Az étel, mely összehoz

Az utóbbi két hétben két olyan gasztro-filmet is láttam, ami frenetikusan jó. Elsőként a Séf című szuperjó filmet ajánlanám mindenki szíves figyelmébe. Először annyira nem is érdekelt volna, mert nem vagyok valami nagy gasztro-bubus, de aztán megláttam, hogy Sofia Vergara is játszik benne:D Nah, én imádom ezt a kolumbiai csajt, mert olyan akcentussal beszéli az angol nyelvet, hogy mindig kifexem a röhögéstől. Tehát, gondoltam, ha máson nem, majd azon jót mulatok. De aztán a film teljesen bevonzott. Tényleg izgultam a főhősért, aki egy joggal vérig sértett séf -ha az én extra jó kajámat így fikázzák, akkor én biztos nem állok meg az üvöltözésnél:)-, aki felmond az étteremben, melyet az idióta Dustin Hoffmann vezet... Így hát elutazik exével Miamiba, hogy közös porontyukra bébisintérkedhessen. És, hogy mi sül ki az útból? A sok finom kaja mellett egy virágzó apa-fiú kapcsolat, és..... de az már spoiler alert lenne:D

A másik film, amin pedig ma készültem be, az a "Az élet ízei" című film. Nekem Helen Mirren általában garancia a jó filmre, és most sem csalódtam. Nem valami tingli-tangli főzzünk együtt és jól egymásba szeretünk storyról van itt szó. Hihetetlen mélységeket érint a film, attól kezdve, hogy milyen nehezen is lépünk ki a komfort zónánkból, odáig, hogy mennyire is vagyunk mi európaiak toleránsak, és mekkora sokszínűség is van a világban. És ezt mind a francia és indiai konyhán keresztül mutatja be a Steven Spielberg és Oprah Winfrey által alaposan megtámogatott film. Elég az hozzá, hogy a héten én biztos benézek egy indiai étterembe egy kis samosáért, mert a lelkemet ugyan táplálta a film, de az étvágyamat csak még jobban meghozta. Éljen a tolerancia, és éljenek a kiváló ételek!