What we do in the shadows

A film magyarul a 'Hétköznapi vámpírok' nevet viseli. Én speciel semmilyen beharangozást nem is hallottam róla, pedig ez a film hatalmasat üt. Fura, nem fura, de szeretem a jó kis vámpíros filmeket. Itt nem a Twilightra meg a hasonló nyálas dolgokra gondolok! A Van Helsing meg az Underworld trilógia, vagy akár a mostanság megjelent Dracula untold kicsit jobban fedi a vámpírokról alkotott képemet:) (Nyilván tisztában vagyok vele, hogy nincsenek! De értsétek jól a dolgot!)
Ez a film viszont úgy mesél a kis vérszívókról, hogy kikészül az ember a nevetéstől. A több száz éves vámpírok, ahogy a mai világot látják. Nem tudnak túllépni egy csomó korukbeli -mármint amikor vámpírrá avanzsáltak- dolgon. Olyan, mintha még mindig 200-1000 évvel ezelőtti korban ragadtak volna. Fogalmuk nincs, hogy mi a normális öltözködés, milyen modern technológia veszi őket körül etc. Ezen felül zseniális választás, hogy olyan az egész film, mintha te vennéd fel egy kis handycam-mel. Neked magyarázzák el életük minden kis rezdülését, de mindez egyáltalán nem erőltetett. Persze felbukkannak a zombik és a vérfarkasok is. És hogy a film miért pont Új-Zélandon játszódik? Mert ők rendezték. (Eddig csak egy Új-Zélandi ismerősöm van, de ezután a film után -no meg a múltkori zseniális Black Sheep című film után- muszáj kicsit körülnéznem azon a tájékon, mert ezek a népek tuti nem százasak. Persze csak a szó jó értelmében:D)
Hihetetlenül szerethető film. Mindenkinek ajánlom (meg az IMDB sem véletlen adott 7,6 pontot...)