Köszönjük Joseph Gordon-Levitt!!

Dórika már akkor tudta, hogy Joseph Gordon-Lewittból nagy ember lesz, amikor még csak a "10 dolog amit utálok benned" című remekműben domborított, és ím, 2013-ban igencsak csúcs közeli állapotba jutott a Don Jon című drámával.
Az egy dolog, hogy a mai társadalomban sem népszerű bevallani, ha pornófüggő az ember, de ilyen nyíltan és őszintén erről az érzékeny témáról még nem nagyon láttam filmet se. A Don Jon telitalálat több téren.
Egyrészt bemutatja a családi hátteret, ami pszichológusok hada szerint minden problémának a gyökere. A sok meg nem beszélt dolog, az egymás mellett és nem egymással kommunikálva lejátszódó élet...
Aztán ott van az egyház fontos kérdése. A Don Jon nagyon világosan bemutatja a fiatalok számára talán legnagyobb problémát: tényleg azt csinálok, amit akarok és X db Üdvözléggyel és Y db Mi Atyánkkal kiváltottam? Tök mindegy hogy hétről hétre ugyanazokat a bűnöket gyónom meg? Még akkor is ugyanannyi Üdvözlégy van kiróva rám, ha pornózom agyba-főbe, mint, amikor normális párkapcsolatban élek?
Harmadrészt szépen rávilágít a társas-lét kölcsönösségeibe. Azokba a finomságokba, amikor az egyik fél egészen láthatatlanul, de irányítani akar, s nem egyenlő félként kezeli a másikat. Lehet Scarlett Johanson a legdögösebb csaj a "piacon", ha olyan akaratos és kontrollmániás amilyen, akkor bizony még Don Jon sem fog lemondani a már jól bevált pornójáról...
Negyedszer, ami a legevidensebb, a pornó nem igazi sex. A női nem tárgyként való kezelése, és köze nincs a hús-vér emberekhez.
És, hogy mi a tanulság? Azt talán a végén elhangzó kis monológ fejezi ki legjobban, amikor emberünk végre találkozik egy valós személlyel, aki nem bujkál álarcok mögé, nem játssza meg magát, nem játszmázik...

Íme (az angolul tudóknak:D, mert lusta vok lefordítani:D)
"I don't usually like it when a girl looks me right in the eye, and this girl does that a lot.
But I don't know what it is about her.
When she does it, I don't mind.
I just look right back at her, and pretty soon I'm hard as a fucking rock.
It's like she knows what I'm thinking. Or I know what she's thinking, or I don't know, it's that two-way thing. I fucking love it.
And I don't mean love like, "I love her, I wanna marry her." I'm definitely not thinking about all that shit.
And she's not either.
She can't.
I guess I just mean love like, you know, like when we're making love.
And while we're doing it, all the bullshit does fade away, and it's just me and her, right there, and yeah, I do lose myself in her, and I can tell she is losing herself in me, and we're just fucking lost together."

HELLO_KARMIN_Párosan szép az élet

Kezdtem egy kicsit unni a szólóénekeseket, a fiú meg a lánycsapatokat, és akkor jött szembe velem Karmin. Nick és Amy valami fantasztikusan különös hangzással lepték meg a világot. Nem csak azért unikálisak, mert olyat nem nagyon látni, hogy egy fiú meg egy lány összeálljon, és zenélgessen, hanem a rappel kevert pop és rock is valami egyedi. A páros amúgy 2009-ben hozta létre a Karmin projektet, tehát még nem bepótolhatatlan a lemaradásunk:)
Az első albumukkal a "Hello"-val nem nagyon találkoztunk a magyar rádiókban, ellenben az "Acapellát" idén már nálunk is játszották, ami kifejezetten üdítően hatott a többi dallam mellett.
Az egy lány egy fiú kombóra Amerika is kezd ráérezni, nem véletlen hát, hogy az idei X-faktort egy ilyen duó, Alex és Sierra nyerte meg.
Most pedig következzen egy nóta Karminéktól és egy Alex&Sierrától.

Az a jó öreg vérvád...

Az egy dolog, hogy engem megszállott módon érdekelnek a zsidósággal kapcsolatos könyvek, de a történelmet és a fikciót ilyen jól ötvözve még nem nagyon láttam sehol.
Ariana Franklin 1170-es évek Angliájába repít minket vissza, ahol Cambridge környékén egyre több és több gyermek tűnik el. Mi sem egyszerűbb, mint ismételten a zsidókat vádolni az eseményekért. Előkerül hát a jó öreg vérvád -miszerint a zsidók keresztény gyerekek vérét sütik bele a pászkába Pészah közeledtével-, mint egyetlen lehetséges magyarázat. Cambridge várában azonban menedékre lelnek a zsidók, hiszen Henrik király védelmét élvezik -legnagyobb adófizetői lévén nem szeretné, ha bántódásuk esne:) Így egy kis egérutat nyernek, amíg ki nem derül az igazság -bár a nép nap, mint nap a vár kapuit ostromolja...
Aztán elkezd a történet egy kis Dr. Csont irányt venni, amikor megérkezik egy orvosnő, aki kiváló patológus hírében áll. Az előkerült tetemek egyre több információt árulnak el a gyilkos kilétéről, míg fény nem derül az összes apró részletre...
Természetesen a zord és veszélyes körülmények ellenére a történet nem nélkülöz egy enyhe romantikus vonalat is. Mindenesetre hosszú idő óta ez volt az a könyv, amit konkrétan nem tudtam letenni, inkább fennmaradtam éjszaka is...Akik nem bírják a hullákat, és a nagyon élethű bonctani leírásokat, azoknak nem ajánlom, amúgy MINDENKI OLVASSA EL!!!!

Panic on board:) Frenchkiss a Pincéből

A Pinceszínház jó lóra tett azzal, hogy ebben az évadban nehoz egy pár francia darabot is. Dórikának megtetszett a sztori, így meg sem látta a 18-as karikát, meg a prüdériából már úgyis régen kinőtt, így lemászott a Pincébe.
Első nagy mosolyt az csalta az arcára, hogy a színen megjelent Sanyi, aki amúgy az X-faktorban animátor, és tiszta idióta. Na, akkor már sejtette a görög kislány, hogy nem fog unatkozni a két felvonásos darab alatt.
Musicalről van szó, még mielőtt ez az aprócska, ám annál fontosabb részlet lemaradna. Gallusz Nikiről még csak tudja az ember, hogy van hangja, na de a többiek...És pedig, de:D Bizony nem bántotta Dórika fülét egyetlen "note" sem.
Első felvonásban szinte ráömlesztik az emberre a sok-sok megbotránkoztató dolgot -de hiszen mit várunk a franciázástól-, mindezt azonban egy olyan feldolgozható módon teszik, hogy nem fájdul meg belé a nép feje. Aztán a második felében jön a feloldozás, amin Dórika még jobban hahotázik -a körülötte ülők legnagyobb örömére.
Hogy a storyról is szóljak egy-két szót: a Titanas fedélzetén vagyunk, ahova mindenki másért teszi fel kis tappancsát. Gruppen, lehúzás, porno:D (Csak azért mondom, h aki ezeket a témákat említés szintjén sem tudja megemészteni, az ne menjen:D) De, hogy ezek az életutak hogyan fognak egymásba fonódni, az legyen meglepetés.
A magyar szöveget Pataricza Eszter és Frenkó Zsolt fordította, tehát készüljünk a legagyamentebb dolgokra. Jah, és Dórikának Nádasi Veronika személye is új volt, de teljesen magára ismert az idijótájában, és rájött, hogy mégis csak színésznőnek kellett volna mennie...:)

Hot this week- Videoklipek

Valószínűleg nem fogok minden héten ilyen bejegyzést csinálni, de ma muszájos volt. Annyi szuper klip jött ki a héten, hogy most csak nemes egyszerűséggel ideömlesztem őket:D

Kezdem az új személyes kedvenccel, Ella Eyre-val, aztán itt lesz JessieJ Mennydörgése, Katy Perry Feltétel nélküli szeretete, Rebecca Fergusson Szabadsága is.

1. Ella Eyre - Deeper

2. JessieJ - Thunder

3. Katy Perry - Unconditionally

4. Rebecca Fergusson - Freedom

+1 Studiófelvétel a Bastille-tól

+1 tánckoreo a LittleMixtől

MÜPA-ba mentem, igazságra leltem

A MüPa egyik újítása, hogy a modern cirkuszt becsempészte az épület falai közé. A Cirque du Soleil-hez hasonlóan színvonalas előadásokat láthatunk, most éppen a Finzi Pasca társulat "La verita", azaz Az Igazság című darabját.
A La verita valójában egy életre kelt Dalí festmény, mellyel még azok is közelebb kerülhetnek a teljesen szürreális Dalí művészetéhez, akik teljességgel a sötétben tapogatóztak egy-egy festménye láttán.
A show legelején "Operaház fantomja" feeling ragadott magával, mert ahogy az olaszok el kezdtek angolul beszélni, az teljesen a "Primadonnára" hajazott:)
Aztán azt hittem, hogy Dr. Parnassus rángatott magával egy teljesen ismeretlen, álomszerű világba.
A hihetetlen akrobatikus elemek mellett olyan könnyed humor jellemezte az egész előadást, hogy az ember nem tudta, hogy nevessen, vagy görcsbe ránduljon a hasa a hajmeresztő mozdulatsorok láttán. És akkor még nem is beszéltünk a rengeteg szürreális elemről, hogy mit is keresnek az orrszarvú fejjel megáldott emberkék meg a bikafejű talicska és társaik a színpadon. A hangzásvilága is magával ragadó -folyamatosan élő zene kíséri a darabot, melyet olasz-francia nyelven adnak elő a művészek. A fényjátékról már nem is beszélve, amely a hatalmas textilvászonra vetítve egyszerűen lélegzetelállító.
Többek között az is kiderül a darabból, hogy az igazságnak mentolos cukorka íze van, és hogy a rúdtánc legalább olyan művészi kifejező eszköz, mint pl. a balett.
És, hogy ki álmodta mindezt színpadra? Nem más, mint Daniele Finzi Pasca, aki már bizony büszkélkedhet a Cirque du Soleilnek írt művel is. Magát a La verita című előadást egy műgyűjtőtől kapott Dalí festmény -az Őrült Trisztán- okán alkotta meg Daniele.
Csak ismételni tudom magam, ha legalább akkora kérdőjelek vannak a fejedben Dalíval kapcsolatban, mint bennem, akkor ezt a showt mindenképp ajánlom, mert közelebb hozza azt a szürreális világot, melyben élt, mozgott és alkotott a művész.

VÉRSZIPOLY- avagy mit nézzünk a Thália Mikron

Ahogy elsötétült a terem,
S egyre hangosabban lüktetett az erem,
Egyre inkább csak abban reménykedtem,
Hogy nevetéstől magam összepisilhessem:D:D

És tényleg így történt. A darab olyan, mintha a Frédi és Bénit keresztezték volna a Tvájlájttal:) Már csak azért is el szerettem volna menni a Tháliába, mert teljesen leakadtam azon a tényen, hogy Bárány Ferenc és Philipp István (a rímhányó Romhányi tanítványa) már a nyolcvanas években vámpír-romanti-komédiát álmodott a színpadra. Stephenie Meyer még csak járni tanult, amikor a magyarok -a világot megelőzve- már tudták, hogy mi lesz itt a trend:D:D Az egész mű amúgy zseniális, jómagam és Anett nagyokat hahotáztunk. A különböző karakterek hihetetlen jók. Személyes kedvenc a Banya és a Bérszipoly lett, mert amit ezek ketten levágtak...Már csak azért érdemes volt beülni.
Az egész szösszenet csak egy felvonásos, de minden perce élvezet. Nem ül le a darab a hihetetlenül nehéz műfaj ellenére sem. Nem repkednek erőltetett rímek.
Csak, hogy magáról a storyról is szóljak: egy unott kis grófnő meghal a vágytól, hogy végre egy vámpíré lehessen, hisz a vidéki kúrián nem sok izgalom történik:) Gondol egyet a kastély ura, és bérel egy álvámpírt (alias Bérszipolyt), akinek meg kéne ijeszteni őnaccságát, hogy eme szentimentumot verje ki fejecskéjéből. A megfélemlítés olyan "jól" sül el, hogy a színen megjelenik egy originál vámpír is:) És itt kezdődnek a bonyodalmak...
Tehát tessék Mikroszínpadozni!!!