Nem vagyok bunkó panaszkodós magyar. Szeretem pozitívan látni a dolgokat, de most muszáj kiírnom magamból ezt az "élményt", mielőtt felrobbannék. Elvégre a blog valahol öngyógyító funkciót is elláthat.:)
Elsőként szögezzük le, hogy rajongok Novák Péterért, és mindenért, amit ő képvisel. Ezért sokkolt teljességgel, amikor a darab szünetében megláttam a brossurkán, hogy ő rendezte ezt a "10 minutes-es sütőtök-krémlevest" - csak a kollégák értik.
Amikor azt hallottam, hogy idén az Operakaland során a diákok a West Side Storyt nézhetik meg, akkor konkrétan felkiáltottam, hogy végre egy olyan darab, ami full élvezhető. Bernstein örök klasszikusát nem lehet elrontani - mint a sütőtök-krémlevest -, gondoltam én. De amikor még 15 perc után sem értettem, hogy a színpadon folyó kavalkádnak mi köze van Rómeó és Júlia modern feldolgozásához, akkor már kezdtem sejteni, hogy ebből nem fog semmi jó kisülni. Először azon gondolkodtam, hogy az olyan fiatal, aki először van színházban/operában, az mennyire érti, hogy mi a jó fene zajlik a porondon? Mert, hogy nekem is ezer fele kellett figyelni, hogy nagy nehezen összerakjam, hogy ki kicsoda. Aztán azon gondolkodtam, hogy vajon azért van-e a főszereplőkből kettő -mert hogy az egyik Tony énekelt a karzaton, míg az alterego lent ropta, és ez így volt Mariaval és a többiekkel is-, mert az egyik csak énekelni, a másik meg csak táncolni tud? Aztán azon kezdtem el filózni, hogy egy ilyen élmény után elgondolkodnék-e, hogy akarok-e menni még valaha operába vagy színházba... Esküszöm nektek, hogy én még életemben nem jöttem el darabról. Pedig rendszeres színházba járó lévén, higgyétek el, jó pár fostaliga darabban volt már részem. Viszont most...Bevallom hősiesen, hogy kolléganőmmel egyetemben -akin szintén a megkönnyebbülés jeleit láttam, amikor megkérdeztem, hogy ugye akkor a második felvonásra mi nem...- szépen meglógtam az Erkelből.
Ha tanárember vagy szülő olvassa ezt a bejegyzést, könyörögve kérem, ne ezen a darabon keresztül próbálja megszerettetni a színházat/operát a gyerekkel, mert még Shakespearet is megutálja szerencsétlenje. Vigye el teszem azt a Játékszínbe, ahol zseniális -szintén zenés- Rejtő darabot adnak. A következő posztomban gyorsan be is számolok róla, hogy lássátok, alapvetően pozitív, jó kedvű leány vagyok:D
Elsőként szögezzük le, hogy rajongok Novák Péterért, és mindenért, amit ő képvisel. Ezért sokkolt teljességgel, amikor a darab szünetében megláttam a brossurkán, hogy ő rendezte ezt a "10 minutes-es sütőtök-krémlevest" - csak a kollégák értik.
Amikor azt hallottam, hogy idén az Operakaland során a diákok a West Side Storyt nézhetik meg, akkor konkrétan felkiáltottam, hogy végre egy olyan darab, ami full élvezhető. Bernstein örök klasszikusát nem lehet elrontani - mint a sütőtök-krémlevest -, gondoltam én. De amikor még 15 perc után sem értettem, hogy a színpadon folyó kavalkádnak mi köze van Rómeó és Júlia modern feldolgozásához, akkor már kezdtem sejteni, hogy ebből nem fog semmi jó kisülni. Először azon gondolkodtam, hogy az olyan fiatal, aki először van színházban/operában, az mennyire érti, hogy mi a jó fene zajlik a porondon? Mert, hogy nekem is ezer fele kellett figyelni, hogy nagy nehezen összerakjam, hogy ki kicsoda. Aztán azon gondolkodtam, hogy vajon azért van-e a főszereplőkből kettő -mert hogy az egyik Tony énekelt a karzaton, míg az alterego lent ropta, és ez így volt Mariaval és a többiekkel is-, mert az egyik csak énekelni, a másik meg csak táncolni tud? Aztán azon kezdtem el filózni, hogy egy ilyen élmény után elgondolkodnék-e, hogy akarok-e menni még valaha operába vagy színházba... Esküszöm nektek, hogy én még életemben nem jöttem el darabról. Pedig rendszeres színházba járó lévén, higgyétek el, jó pár fostaliga darabban volt már részem. Viszont most...Bevallom hősiesen, hogy kolléganőmmel egyetemben -akin szintén a megkönnyebbülés jeleit láttam, amikor megkérdeztem, hogy ugye akkor a második felvonásra mi nem...- szépen meglógtam az Erkelből.
Ha tanárember vagy szülő olvassa ezt a bejegyzést, könyörögve kérem, ne ezen a darabon keresztül próbálja megszerettetni a színházat/operát a gyerekkel, mert még Shakespearet is megutálja szerencsétlenje. Vigye el teszem azt a Játékszínbe, ahol zseniális -szintén zenés- Rejtő darabot adnak. A következő posztomban gyorsan be is számolok róla, hogy lássátok, alapvetően pozitív, jó kedvű leány vagyok:D

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése