Álomkommandó, avagy könnyeim végnélküli áradata

Aki ismer, az tudja, hogy nekem a Holokauszttal való foglalkozás nem csak munka, hanem annál több, elhívatás. Az intolerancia, a kisebbségekkel szembeni gyűlölet elleni küzdelem szerintem mindannyiunk kötelessége. Ehhez a témához napjaink -szerintem- legzseniálisabb gondolatébresztgetője a Pesti színház legújabb darabja: Az álomkommandó. Sütő párhuzamos történetei, ahogy a diktatúrákat bemutatja valami hihetetlen, lélegzetállító módon. Ebben az esetben szó szerint volt, ahol nem kaptam levegőt, mert fojtogatott a látvány, ahogy beleette a gondolat magát az agyamba, hogy innen menekülni kéne, mert a pokol tornácán vagyok. Ilyen "élmény" volt ez a darab. Nagyon ritka az olyan mű, ahol ilyen mélységekig beleláthatunk az egyes személyek jellemvonásaiba, gondolataiba, félelmeibe. Ahogy az Auschwitz-Birkenaui jelenetek peregnek szemünk előtt, menekülne az ember, de csak kábán ül a székében. Nem tud mozdulni, ahogy azok a Sonderesek sem, akik a túlélésért küzdöttek nap, mint nap. Sokszor esik ki olyan mondat a szánkon, hogy ezt meg azt csináltam volna XY helyében, de amikor a félelem megbénít. A rettegés családtagjainkért, életünkért...Ez az, amire nem lehet felkészülni.
A második rádöbbenést pedig az okozza, hogy bizony felismer az ember jeleket, melyek mostanában is kezdenek fel-feltűnni, figyelmeztetésként, hatalmas felkiáltójelekként nyújtóznak az ég felé, hogy EZT NEM KÉNE MEGISMÉTELNI!!! ILYEN MÁR VOLT!!! Hát ne engedjük, hogy még egyszer idáig fajuljanak a dolgok. Hogy nem merjük kinyitni a szánkat, hogy érdektelenek vagyunk más szenvedésével kapcsolatban, hogy abba a hiú reménybe ringatjuk magunkat, hogy majd minden jobb lesz idővel...
Ilyen gondolatok jutottak eszembe a darab közben...És talán a lényeg MERJÜNK GONDOLKODNI, MERJÜNK NEMET MONDANI A ROSSZRA. Mert bizony bárkiből lehet áldozat, de elkövető is...

Halcyon Days

Most, hogy egy jó 7 hónapot rápihentem erre a blogolásra, időszerűnek érzem bepótolni a sok csodajó dolgot, amit megéltem. Mert volt ám egy tonna könyv, jó pár színház és film nah meg zene is, ami hatással volt rám úton-útfélen.
Most épp Elliet hallgatom -miközben Szikora Robi magyarázza bizonyítványát az X-faktorban-,úgyhogy most erről az albumkáról kell néhány dicsérő szót ejtenem. Merthogy zseniális! A hangzásvilág az valami fenomenális, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Mintha valami időn kívül álló világba repítene, ahol még mindig béke és nyugalom honol. A teljes békében és egyensúlyban való lebegés. Azt sem értem, hogy hogy lehet valakinek ennyire autentikus hangja. Mert 2013-ban gondolhatná azt az ember, hogy már mindenféle hangot hallott már. XY hangja hasonlít erre meg arra az énekesére. No de Ellie hangja csak a sajátjára hasonlít. És a dalok mélysége, az a másik dolog ami megfogja az embert. Nem is tudok nagyon kiemelni egy dalt sem, mert mindegyik valamiért gyönyörű. egyedülálló. Persze a rádiólistára nem kerülhet fel minden, de azt hiszem elég jól sikerült kiválasztani a populárisabb nótákért rajongók számára az Anything can happen-t meg a Burn-t, no meg a Calvin Harrissel közös I need your love című szösszenetet:)
De most csakazértis valami mást linkelek ide be:) Mindenki izzítsa be az elemlámpáját és füleljen jól!:)

Protocoll, avagy bedarál az élet...

Protocoll a Radnótiban. Kritikus barátosnémmal Csillával:D Én azért mentem, hogy jól érezzem magam, és megfürdőzzek a színházi hangulat gyönyörében. Ő azért jött, mert Fekete Ernő ezért kapott POSZT trófát:) Szóval más szempontok alapján szemlélődtünk, de azért tőle szokatlan módon, ő is elégedetten távozott az előadásról. És igazából ennél nagyobb dícséret nem is kell a darabnak, de azért azoknak leírok egy pár apróságot, akik nem ismerik Pánczél Csilli barátnőmet:) A történet a mai Magyarországon játszódó, kortárs szösszenet. Fekete Ernő persze tényleg zseniális benne. Ő a protocollfőnök a külügyminisztériumnál, ami enyhén megterhelő munkakör. Hogy tovább bonyolítsuk az életét, csórókám még az unokanővérébe is beleszeret. Szóval nem egyszerűek a sivár hétköznapok. A szövegkönyv valami zseniális, olyan szófordulatokkal tarkítva, hogy a fülem kettéállt. Kedvenceim talán a "begombolkozott prüdéria", no meg a "bántóan normális" -amik mi nem vagyunk- voltak. Nézzétek, és okuljatok, és ne hagyjátok, hogy bedaráljanak a hétköznapok!!!

Kínai virágok

Flowers of the war...Már a címe is gyönyörű a filmnek, hát még a tartalma. Viszonylag réginek számít ez a film (2011 telén mutatták be Kínában), de hozzánk valahogy nem nagyon jutott el. Pedig Christian Bale-t mindenki imádja, hiszen ő Batman, ráadásul még a fekete hacukája nélkül is jól néz ki...:D De itt nem komédiáról, akció filmről vagy nyálas romantikáról van szó. A háború nem népszerű téma, főleg, ha kikapcsolódásra vágyik az ember. Ez a film azonban egy kivételes kincs. Olyan értékeket képvisel, amik kezdenek kiveszni a mai világból. A story 1937-ben játszódik, amikor a japán csapatok egyre mélyebben benyomulnak Kínába. Christian Bale szinte a véletlen folytán kerül egy templomba, ami tabu zóna a japánok számára. Itt kell gondoskodnia a kis apácanövendékekről a helyi pap sajnálatos elhalálozását követően. Bónuszként nyakába szakad egy tucat luxus prostituált is, akik a templomban keresnek menedéket. A két teljesen ellentétes világ találkozása, az elfogadás és végül az önfeláldozás fantasztikus elegyét élhetjük át a filmben. Aki szereti a gyönyörű felvételek, az epikus történetvezetést, annak feltétlen ajánlom, mert bizony van mit tanulni a filmből. Az emberségről mindenképp...

Katonás Cigányok

Katonában jártam, Cigányokat láttam...:D Nem, nem vagyok rasszista, tényleg ez a darab címe. A Katonába általában gondolkozni jön az ember -nevetni én az Örkénybe szoktam járni:)-, így ez a darab is igen mélyre sikerült. Az egész story nagyon lightosan indul: vidéken vagyunk, a cigányok épp húzzák a talp alá valót a helyi kiskocsmában. Megismerkedünk szép lassan a szereplőkkel, hogy aztán eljussunk a csúcspontig, a gyilkosságig. Aki látta a "Csak a szél" című filmet, annak nem lesz újdonság a mondanivaló, de színházról lévén szó, nyilván más eszközökkel magyarázza el a történetet. Számomra a legkülönösebb az volt az egészben, hogy egyik figura sem volt különösebben szerethető. Nem Hollywoodi maszlag, ahol a lényeg, hogy vkivel azonosuljunk, és ezáltal beleolvadjunk magunk is a történetbe. Itt kőkemény gondolkoztatásról van szó. Szépen kirajzolódik, hogy ahogy a cigányok, úgy a fehérek füle mögött is jócskán van egy nagy adag vaj. Egyik sem jobb a másiknál. Belekukkanthatunk a kultúrális különbségek sűrűjébe, pőrén, ahogy azok vannak. Nem akar a darab semmit se lenyomni  a torkunkon. Egyszerűen reflektorfénybe helyezi azt, ami általában a felszín alatt marad a mindennapokban. Ez a szimpatikus ebben. Egyik fél igazát sem bizonygatja, egyszerűen bemutatja a valóságot, ahogy az van.

MENTAL

Ez a film egyszerűen imádni való. Kicsit mondernkori Kusturicának mondanám az írót, mert hasonló tányértörögetős a hangulat. A mai világban szerintem elég kimenni az utcára és körülnézi, hogy rájöjjünk, minden második ember -vagy inkább minden ember- mentálisan sérült:D:D Sokszor persze még ki sem kell menni a házból, elég tükörbe néznünk, és rájövünk, ma nincs minden rendben:D:D Szóval mindenkinek meg kell néznie a filmet. Ha bolondnak érzed magad, akkor azért, hogy megnyugodj, mindenkinek vannak tikkjei. Ha éppen a főnököd kerget őrületbe, akkor azért, hogy egy jót nevess, hogy "Na nézzenek oda, róla mintázták ezt meg ezt a karaktert." Ha pedig a tél kerget depresszióba, és éppen egy kis nevetésre van szükséged, akkor azért. A Muzsika hangja fanoknak különösen ajánlott -viszont hallhatjuk ugyanis az egész film soundtrackjét:D A filmből az is kiderül, hogy az aussiek tényleg mind idióták-e, illetve, hogy lehet más szemszögből is nézni a dolgokat, és akkor máris nem olyan borús az összkép. Végezetül pedig mindenki megveregetheti a vállát, hogy "I'm just special, not a weirdo.":D:D

Ajánló a Holokauszt Emléknap alkalmából

Most egyszerre szeretnék figyelmetekbe ajánlani egy filmet és a hasonló nevet viselő színdarabot. A harmadik hullám elnevezésű kísérlet, melyet eredetileg egy amerikai tanár végzett el középiskolás diákjai körében, több évtizede szolgál hihetetlen tanulságként. A kísérlet alapfelvetése, hogy ma már nem alakulhatna ki egy náci diktatúra, hiszen "túl sokat tudunk". Ennek a hipotézisnek úgymond a megcáfolásaként egy tematikus iskolai hét keretében szépen sikerül kialakítani egy tökéletes autokrata rendszert. A filmvászonra már németek adaptálták a történetet "Die Welle" címmel. A helyszínt szintén áthelyezték Németországba, és valami zseniálisat sikerült megalkotni. A story egyértelmű, gyönyörűen ábrázolja, hogy lépésről lépésre miként alakulhat ki egy diktatúra. A film maga 2008-ban jött ki, de azóta talán még aktuálisabb a mondanivalója. Ahhoz, hogy valóban toleráns, elfogadó társadalomban élhessünk, szükség van az ilyen kérdések folyamatos feszegetésére. Úgy gondolom, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ezeket a témákat egyszerűen a szőnyeg alá seperjük. Ezért is örültem nagyon, hogy 2012 novemberében a Bárka színházban a "Harmadik Hullám"-nak bemutatója volt. Kicsit magyarosították, teletűzdelték mai napi aktuális megjegyzésekkel. Az egész színpad minimalista díszlettel bír, de így még inkább kihangsúlyozza a mondanivaló fontosságát. Az összhatáshoz tökéleresen hozzájárulnak a kisebb zenei betétek, mutatványok. Aki teheti feltétlenül látogasson el a Nagyvárad téri színházba a következő időpontok valamelyikén: 2013. 01.29., 02.03., 02.06, 02.22.